Lalus – Kreatív Írástanfolyamok

All Posts by Lalus

About the Author

márc 24

A lény

metafora

A Lényt nem látta még senki, de mindenki félt tőle. Tudták, hogy létezik, bár még azon is vitatkoztak, hogy élő-e? Egyesek szerint olyan kicsi, hogy nem lehet szabad szemmel észre venni, mások szerint viszont akkora, mint egy dinoszaurusz, amely visszatért az elmúlt időkből vagy talán nem is halt ki, csak feléledt.Mivel nem látták az emberek, csak […]

Továbbolvasom
okt 11

Rózsaszín történet

kreatív írás-tábor

Itt élek a lakótelepen. Anyukám házmester. 12 éves vagyok és szeretek olvasni. Anyukám utálja, ha olvasok. – Mit lustálkodsz már megint? Inkább söpörd le a lépcsőházat. – Fáj a derekam. Alig tudok mozogni. Utálok lépcsőházat söpörni. De muszáj. Közben álmodozom arról, hogy az emberek látják, milyen szorgalmas, jó lány vagyok. Némelyik tényleg meg is dicsér néha, de furcsa, hogy egyáltalán nem esik […]

Továbbolvasom
okt 11

Metamorfózis

kreatív írás-tábor

  Nehéz megmondani, hogy egy pocsolya mikor ébred öntudatra. Mikor kezdi felfogni, hogy van neki kiterjedése. Alja. Széle. Hullámai is, ha a szél föltámad. Hogy ő egy valaki. Tulajdonképpen olyan, mintha egyik pillanatról a másikra történne. A mi pocsolyánknál legalábbis így történt. Egyszer egy szekér húzott el az úton, ahol ő feküdt, és a kerék csiklandósan […]

Továbbolvasom
okt 11

Más mint más

kreatív írás-tábor

Már három évesen is utálta a szoknyát és a babákat. Sokkal jobban érezte magát nadrágban, imádta a kisautókat, a legót és a focit. Ahogy iskolás lett, gitározni tanult, de édesanyja beíratta balettozni – minden órára sírva ment. Könyörgött, hogy ne kelljen harisnyában spiccelnie. Színész akart lenni, de a szülők más irányba akarták terelni. Tizenkilenc volt, […]

Továbbolvasom
okt 11

Légy jó mindhalálig!

kreatív írás-tábor

 – Fény! – gondolta a légy és előrelendült. Kopp! Halkan koppant, mint amikor egy üveggolyó esik le a padlószőnyegre. – Fény! – gondolta megint a légy. – Kopp – felelte az ablak. – Fény! – Kopp! – Fény! – Kopp! Egy tündér kimerülten pihegett az ablakpárkányon odakint. – Teljesen kivagyok! – susogta kétségbeesetten. – Át kell mennem a vizsgán, de már csak egy percem […]

Továbbolvasom
okt 11

A teenager

kreatív írás-tábor

  Péter egy okos gyerek. Szülei ösztökélése nélkül az osztály éltanulói közé tartozik. Sportol, tantárgyakkal küszködő társait segíti. Egyik nap egy barátja meghívja házibulira. Ott megismerkedik nála idősebb fiúkkal, férfiakkal. Ezek gyönyörű lányokkal, nőkkel érkeznek. Péter összehasonlítja ezeket barátnőjével, aki maga nemében csinos, de közel sem olyan fejforgató megjelenésében, mint ezek a lányok, nők. Ő […]

Továbbolvasom
márc 19

Rakj rendet magadban

metafora

  Hol vagyok? Régen volt már, amikor vállamra vettem a vándorbotot, végére akasztottam a batyut a hamuba sült pogácsával. Akkor még minden olyan egyszerűnek tűnt. Mostanra könnyű lett a batyu és nehéz a fejem. Bármerre nézek, átláthatatlan falak vannak körülöttem.Labirintus. Zsákutcák mindenfele. – Egy térképnek tudnék örülni – tűnődök magamban.Megrajzolhatod a saját térképedet! – mondja egy […]

Továbbolvasom
márc 19

A legkisebb királyfi

metafora

  A legkisebb királyfi egyszer ráébredt, hogy ő csak hetvenharmadik az öröklési rangsorban, így legfőbb ideje lenne már, hogy villantson egy nagyot valami hőstettel. Az öregektől hallotta, hogy a távoli hegytetőn még élnek sárkányok, hát gondolt egy nagyot: elindul ő szerencsét próbálni és sárkányt háziasítani. Fel is pattant volna hűséges lovára, ám azok az idők […]

Továbbolvasom
jan 29

A mindent termő fa

metafora

 Egyszer régen, nagyon régen, talán még az idők kezdete előtt, egy hatalmas erdőben állt egy különleges fa. Sudár volt, magas, fehér, egyenes törzse kerek lombkoronában folytatódott. Erős gyökerekkel kapaszkodott földanya hajába és az erdőn átfutó viharok épp csak megérintették. Ilyenkor levelei erősebben susogtak, de a törzse nem mozdult.  A fa különlegessége a sokféle virága és termése […]

Továbbolvasom
jan 09

Megbékélés

belső írás

  Március volt. Az emberiség két héttel azelőtt tűnt el a Földről. Az utolsó ember fölébredt reggel és ezt gondolta: milyen gyönyörű is a legutolsó napom! Rendbe tette fekhelyét, egy bíborszínű korallt. Haja az éjszaka folyamán kúszóindaként fonódott egybe a korall virágjaival – óvatosan lefejtette hajtincseit. A korallt visszaengedte az óceánba: többé már nem lesz rá […]

Továbbolvasom
1 2 3 6
>