A legkisebb királyfi – Kreatív Írástanfolyamok

A legkisebb királyfi

metafora

márc 19

  A legkisebb királyfi egyszer ráébredt, hogy ő csak hetvenharmadik az öröklési rangsorban, így legfőbb ideje lenne már, hogy villantson egy nagyot valami hőstettel. Az öregektől hallotta, hogy a távoli hegytetőn még élnek sárkányok, hát gondolt egy nagyot: elindul ő szerencsét próbálni és sárkányt háziasítani. Fel is pattant volna hűséges lovára, ám azok az idők már elmúltak, így kihozatta a garázsból leghűségesebb autóját, és felkerekedett. Mielőtt a város széléhez ért, az autó megszólította:
- Kedves Gazdám, fontos tudnod, hogy sárkányszelídítésre nem indulhatunk üres kézzel. Kérlek szerelkezz fel minden jóval, ami az útra szükséges lehet. A sarkon van egy bolt, oda térj be, de szóba ne állj senkivel, csak a harmadik polc bal hátsó sarkán porosodó sárkányszelídítő készletet hozd el.
  Így is lett: a legkisebb királyfi leparkolta hűséges autóját a bolt előtt, és bement. Azaz, csak ment volna, de már a parkolóban megszólította a bolt, és figyelmeztette, hogy bent mindenféle szerzet igyekszik majd rátukmálni a legfeleslegesebb kacatokat. Ne hagyja magát, térjen ki, és csak azt vegye magához, amire igazán szüksége van.
 Promóciók, ajándéktárgyak, akciók és százalék-jelek röpködtek a királyfi felé, ám ő szemfüles volt, kecsesen elhajolt, kitért minden szükségtelen kacat elől, míg megtalálta a harmadik polcot. Ahogy ott állt, leghátul, bal oldalt – ahogy az autó leírta – talált egy hatalmas, porlepte dobozt. Lefújta róla a port, és egyszerre elcsendesedett a bolt, feltárult a sárkányszelídítő készlet. A királyfi boldogan vette magához, vitte ki a csomagtartóba. Kint őszintén megköszönte a boltnak a segítséget, meg a testedzési lehetőséget, hiszen tudta jól: a kecses mozgás még jól jöhet, amikor a sárkánnyal találkozik.
Elindultak, éjjel-nappal haladtak a ködbe burkolódzó távoli hegytető felé. Már az autó is a végét járta, amikor megérkeztek a völgybe, ahonnan nem vezetett tovább út. A völgy közepét teljesen ellepte a víz, hatalmas tó alakult ki, melyet jobbról-balról körbevettek a hegyek, a hegy lábánál kis horgászcsónakok parkoltak kikötve. A távolban felsejlett a ködből a sárkányok hegye. A királyfi azonnal felismerte, hogy ez az utolsó pihenőhely a sárkánnyal való találkozás előtt. Az autó így szólt:
- Kedves Gazdám, az én utam eddig tartott, innentől magadnak kell tovább evezned. Mielőtt tovább indulsz, élvezd a harmóniát itt a tóparton, pihenj, regenerálódj. A sárkányszelídítő készletben találsz elég élelmet, hogy feltöltekezz, pokrócot, hogy betakarózz, és mentőmellényt a csónakokhoz, ami sötétben is jól látszik. Most pihenj, és ha felszáll a köd, azonnal indulhatsz.
  A királyfi úgy tett, ahogy hű barátja javasolta. Élvezte a táj szépségét, lógatta a lábát a mólóról, megette a sárkányszelídítő készlet tartalmát, majd leheveredett a pokrócra. Míg pihent, a harmónia átjárta lelkét, megnyugodott – mert azért izgult egy kicsit –, és maga sem értette hogyan, ám egyszer csak tisztán látta, mit kell tennie.
  „Aha, felszállt a köd” – gondolta, – „ideje indulni.”
 Felvette hát mentőmellényét a dobozból, beszállt a legszebb zöld csónakba, és evezni kezdett a szemközti hegy felé. Amint közelebb ért, már látta, hogy a hegytetőn egy hatalmas épület áll, abban rejtőznek a sárkányok. Kikötötte csónakját, bár remélte, hogy visszafelé nem kell eveznie. Kecsesen, mint egy zerge, felszökellt a hegyoldalon, nagyon élvezte, hogy szabadon ugrálhat. A hegytetőn váratlanul megszólította az épület:
- Még senkit nem láttam, aki ilyen kecsesen ugrált volna felfelé a hegyoldalon, teljes harmóniában minden kővel, sziklával, amit átugrik. Mesélj hát, mi járatban errefelé, ahol csak százévente egyszer száll fel a köd?
  És a királyfi belekezdett a történetébe. Elmondta, hogy ő csak a hetvenharmadik az öröklési rangsorban, és attól fél, soha senki nem fog rá emlékezni a királyságban, még a történelem tankönyvekben sem jegyzik már ezt a rangot, és csak két évszám lesz mellette a wikipedián. Ez így tarthatatlan, ezért valami nagy dologra készült: egy sárkányt akart megszelídíteni, hazavinni, és sárkányháton röpködve bejárni az egész királyságot. Ez talán lenne akkora cselekedet, hogy még középiskolát is neveznének el róla. Elmondta az épületnek, hogy út közben megpihent a tónál, és már furcsán másképp látja a világot: Most, hogy itt van, már nem is fontos ez az egész, nagyon örül, hogy végre itt lehet, harmóniában a természettel.
- Kedves Királyfi, nagyon bátor cselekedet elmondani az igazságot, száz évente egyszer jár erre olyan, aki fel meri vállalni. Te hős vagy, jutalmad nem marad el.
  Ekkor megnyílt az épület és egy fiatal, erős sárkány lépett ki a hatalmas ajtón, felajánlotta a királyfinak a hátát. A királyfi őszintén beismerte, hogy a lópokróc bizony ott maradt az autó mellett, csak a mentőmellényt hozta el a csónak miatt.
- Sebaj – szólt a sárkány, – majd ott leszállunk érte, és a hátamra terítheted, hogy kényelmesebb ülés essék rajtam.
Ezzel a királyfi vágya beteljesült, felszállhatott a sárkány hátára, és a levegőbe emelkedve sárkányháton repülhetett a királyság dimbes-dombos vidéke, tavai fölött.

Zoli

  • Márta szerint:

    Nagyon szellemes és kedves történet. Fantasztikusan jól ötvözted a meseelemeket a mai valósággal.Ettől egészen különleges a hangulata.

  • Ilona szerint:

    Nagyon kedves történet.

  • >