Beregen

RÓZSASZÍN TÖ​RTÉNET

 Végre leengedte szorosan maga köré font spirálkarjait és csápjait is kifonta. Megdörzsölte mind a 14 szemét, a messzelátókat is. Örömmel konstatálta, hogy elmúlt az éjszaka.

 Dordogon fennsíkján kevés élt a szabad népből: túl kevés volt az élelem és nagy a hideg. Aki lárvakorában ezt a helyet választotta ki letelepedésre, elszánt és kitartó lélekkel rendelkezett, aki mégsem, nem élte meg a felnőttkor határát jelző 250 évet.

 Ő, Beregen már 600 éve tűrte a hideget, a viharok zajos vágtatását, összehúzott karddal és összesodrott szemkocsányokkal. Az élelem szűk volt, ám tiszta: vörös óriáscsillagok fénye átszűrve az éteren.

 Ha földi ember látta volna, bizonyára növénynek minősítette volna a zsolykák népét - hisz bizonyos értelemben azok is voltak. Csillagok éteri fényét alakították titokzatos vegyi folyamatokkal szerves szövetekké, s a lilás bolygó változatos tájain szerte emelkedtek kas-szerű, lassan növekvő kúpjaik.

 Beregen a többi zsolykánál is elgondolkodóbb volt, álmai körülötte hevertek a sziklák lábánál. A zsolykák népe ugyanis nem csupán a fényt tudta anyaggá alakítani, de a gondolatokat is. Lassan, évek alatt porladtak homokká képzeletének játékos szüleményei.

 Beregen titkos álma egyben lehetetlen is volt, legalábbis egy zsolyka számára: arról szőtt fantáziákat, hogy lárva önmagához méltón felszedi a sziklába engedett horgonylábait, melyek azóta járásra réges-rég alkalmatlanná alakultak, s bejárja lila bolygója felszínét. Sőt, a szomszédos égitestekre is elvitte elméje, Númiár ikerbolygójára, s a távolabbi, kint keringő bolygókra is. Ha ember lett volna, Beregent gyógyíthatatlan álmodónak tartották volna társai.

 A zsolykák népe, ha átvészelte a letelepedés fájdalmasan kemény éveit, ami ha szilárd táplálékról teljességgel fénykosztra kellett váltania, már csak egy módon érintkezett társaival: telepátia útján. Kinek szűkebb, kinek tágabb körre terjedt ki a képessége.

 Beregen azok közé tartozott, akik szerencsés esetben a légköri viszonyok és a belső folyadékok harmónia idején a bolygó túlfelén lakó fajtársaik gondolatait is képesek voltak érezni.

 Büszkén magasodott a táj felé, fényevő tölcséreit kitátva, csápjait a levegőben lengetve, sárgával kevert sötétzöld testét az Univerzum végtelen hullámainak energiájába engedve. Beregen tájának különös, ugyanakkor kimondottan esztétikus példányaként tűrte a fennsík viharait.

 Mi lehet egy képzeletbeli lénynek, egy képzeletbeli országnak az ellentéte, csakis egy földhözragadt ember, aki a földön él. Ez a földhözragadt ember az anyaméhben fejlődik 9 hónapon át, megszületése után még magatehetetlen, nemhogy 14 szeme nincs, de még kettővel is alig lát, külső segítség nélkül nem tudna életben maradni. Fényevésről itt szó sincs, kezdetben anyatej, később egyéb finomságok a tápláléka. Születési helye természetesen Magyarország. Itt nagyon változatos az időjárás, 4 évszak váltakozik. Sohasem unalmas az időjárás, egyik évszakot sem lehet megunni, mert már itt van a másik.   Felnövekvő főhősünk természetesen földműveléssel foglalkozott. Szerette a munkáját, keményen dolgozott. Állatokat nevelt és ezeknek megtermelte az élelmet is. Falubeli szomszédja egyszer nagy kiáltozással szaladt át hozzá. Nézd komám, ott az égen egy ufo. Gyere te is nézd meg gyorsan, mert mindjárt eltűnik. Hagyjál szomszéd ilyen badarságokkal, űrlények, űrhajók nem léteznek. Járnál kevesebbet kocsmába, mindjárt okosabbakat mondanál. Igen ám, de történt valami nem sokkal később, mielőtt még a gabonát learatták volna. Megnézte a földjeit és döbbenettel vette észre, hogy a gabonatábla közepén, egy kör alakú területen, a gabona le volt vágva. Főhősünk nagyon megmérgesedett a szomszédjára, hogy ilyen tréfát űzött vele és törte, törte a fejét, hogy állhatna bosszút rajta és törhetne borsot az orra alá. Nem volt jobb ötlete, mint vett neki egy mozijegyet a Csillagok háborúja c. mozifilmre.

 Földhözragadt János végül is maga ment el a moziba, mert a szomszéd hallani sem akart róla és hát nem engedhette, hogy kárba vesszen a jegy. Szidta magát, de egy feles után besündörgött az ajtón és gondolta szunyókál egyet. Ez a terve nem sikerült, túl hangos volt a film és valljuk be, észre sem vette mikor, de magával ragadta a történet és azon kapta magát, hogy felkiált, most, Most!!! A harcok idején biztatta így a pilótát. Izgatottan hagyta el a mozit, micsoda lények...és az a CSUBAKKA, vagy mi! Olyan, mint a kutyája, csak hát óriás. De hát miért is ne élhetne egy óriás kutya, hiszen milyen hűséges volt és önfeláldozó. Persze Gonosz is van, azt ő jól tudja, bizony nehéz azt legyőzni. Így morfondírozott hazafelé menet, otthon  nem mondott semmit a feleségének, de még elalvás előtt is a távoli galaxison révedezett. Gyönyörű csillagos égen, ezer millió csillaggal, mintha az éjszakai égboltot még százszor sűrűbben lepnék a csillagok, és egyszer csak valami megragadta a figyelmét, húzta-vonta, úgy érezte, mintha megragadnák, levegőt sem kapott, egy erő kérlelhetetlenül vitte, préselte-forgatta-rángatta. Kiáltani szeretett volna, de hang nem jött ki a torkán. Megadta magát és abban a pillanatban lebegett és kicsit didergett. Kinyitotta a szemét, kopár sík és valami zöldes-sárgás, fényes - kocsonyás -, de nem, nem az, mintha egy virág szára, mégsem, valami mozog a szeme előtt, nem is egy, több! Nézi, figyeli, ahogy leng-ring a sok szál - nádszerű, de könnyebb -, fűszerű -, virágszerű valami, és meghajlik és egy SZEM! Őt nézi, vizsgálja. Forog - megvillan. Eltűnik - visszaugrik! Rákiált egy óriásit és felriad. Mi ez? Hol van? A felesége csodálkozva nézi. János, jól vagy? Hé, János, hallasz? Igen, igen - dörzsöli le homlokáról az izzadtságot.

 Napközben sem hagyja nyugodni az álma, vissza-visszagondol, olyan valóságos. Mintha megtörtént volna. Az a SZEM!

 Az a Szem megdermedt egy pillanatra és vele együtt a többi 13 is rögtön megállt. Beregen megdöbbent! Mi volt ez? Összes csápja kiegyenesedett, tölcsérei bezárultak és meg sem mozdult a szélben. De hát itt van ezen a helyen! Igen! Még mindig.

 Megpróbálta felidézni, hogy mi is történt. A bolygó túlsó felén lévő társaival próbálta felvenni a kapcsolatot, de a szokásosnál nagyobb hitet, energiát csoportosított a telepátia szervébe.

- Ez hihetetlen! - gondolta. - Túlmentem bolygónk határain és valami más bolygó lényével teremtettem kapcsolatot. Éreztem a félelmét, hitetlenségét, de a kíváncsiságot is. Találkozni fogok vele megint.

 Földhözragadt János kicsit tartott az éjszakától. Nehogy rémálmom legyen megint!! - gondolta, de azért titkon szívesen megnézte volna megint a SZEM-et.

 Beregen koncentrált, behunyta mind a 14 szemét, csak az egyikkel hunyorított kicsit. Rövidesen érezte a másik lény jelenlétét, nyitottságát,  kíváncsiságát. Nem nyitotta ki szemeit, mert így jobban érzékelte a másik lény érzéseit.

  Földhözragadt János meglepődött, de most sem rémült meg annyira. Kíváncsi volt erre az álomra, bár semmihez sem hasonlítottak azok a képek, érzések, amik tudatosultak benne. Egy kopár, lilás fényben derengő bolygót látott, 14 fejű, hosszú nyakú, spirál karokkal rendelkező lényt, aki időnként a fény felé fordul és érezni lehet, hogy ilyenkor erőt gyűjt, megnyugszik. Beregen a maga egyszerű módján ezt úgy tette helyre magában. - Most eszik - hiszen ő  is így gyűjt erőt, ha elfárad és éhes….

 Beregen valahogy érezte, hogy olyan ősi táplálkozási formáról van szó, amitől az ő népe már régen eltávolodott. A bolygó bizonyos élő részeit darabokra alakítva szilárd határaikon belülre tették. A kivonható energiákat felhasználták, ami maradt, azt visszaadták a bolygónak. Beregen küldött egy gondolatot Jánosnak: az én népem is csinálta így, de lehet másképp is…. Koncentrálunk és a fény felé fordítjuk figyelmünket és így gyűjtünk energiát…..

 Földhözragadt János felébredt, de folytatta a gondolatot - úgy táplálkoznak, mint a növények? Annyira erős volt az élménye, hogy elhatározta,  hogy ő is megpróbálja a fényből táplálkozást. Hallott ő már erről, de süket dumának tartotta az egészet. A saját álomélményét viszont elhitte.

 Beregen érezte, hogy látogatása nyomán valami megváltozott a másik lényben. Őt is elöntötte valami kíváncsiság, segítő szándék - elhatározta, hogy gyakran meglátogatja barátját. János örömmel feküdt le aludni: Csodás álmaim vannak.