Az utazás – Kreatív Írástanfolyamok

Az utazás

Egyéb

szept 01
A meditáló ember kinyitotta szemét, hosszú idő után először, majd elmosolyodott. Nagy utazáson volt túl, egy gyümölcsöző belső utazáson. Lassan körbehordozta tekintetét a környezetén. Gondolkodása tiszta, szabad. Álmában meglátta az útját. Pontosabban szólva megérezte, néhány foszlányt látott maga előtt felsejleni, ám tisztán érezte annak hívogató erejét ami magához húzta.


Már maga az út is elképesztően csodálatos volt, mint ez pszichedelikus festmény amit egy megvilágosodott mester készített. Érdekesebbnél érdekesebb képződmények, formák és jelenések mindenfelé. Kezdjük mindjárt az elején! A lávatenger minek a közepén ült egy lávakövön ez az ember, egy fenséges sólyomként ringott jobbra balra, mintegy kimutatva ősi erejét, minden hivalkodás nélkül. Ez a láva a mélyben született eónokkal ezelőtt, végtelen bölcsességet és tudást raktározva magában tudattalanul. Az ember miatt folyt a felszínre, megérezve annak erőteljes hívószavát. Az ember készen állta rá, hogy bírja a lávát és annak ősi esszenciáját. ...

Vajon hova vezet ez a már amúgy is izgalmas út? A férfi felemelte fejét és a horizontra pillantott. Beletelt néhány percbe mire képes volt bármit is kivenni. Egy kristály erdőt látott amit fényesen beragyog a nap. Tovább kémlelt, hunyorgott ám többet sehogy sem tudott kivenni a látványból. Aztán elégedetten lemondott róla, hiszen felismerte, hogy már érzi az erdőt annak hívószavát, és ez elég is. Hogy biztosan ne tévesszem célt, gondosan elraktározta magában az érzéseket: melegség töltötte el, ahogy a távolt kémlelte az erdő után; kristálytiszta belső látás, ami öntötte el, amikor meglátta az első kristályfákat; a bizonyosságot, hogy ide igyekezett; a megnyugvást amit már az út puszta léte okozott; és a megannyi más erőteljes érzéseket. Tudta, még nagy hasznukat veszi.

Hősünk jól tudta, hogy az út során számtalan kihívással fog találkozni, így nem árt, ha szövetségeseket toboroz maga mellé, hogy hatékonyan vegye ezeket az akadályokat.
Ahogy ezen mélázott, egy hatalmas sas jelent meg előtte a semmiből. Vagy inkább az égből szállt alá. Izmos, edzett teste volt, villámgyors mozgó vadász volt. Mindig a célon tartotta a szemét, tervezett, majd lecsapott.
Miközben a madarat nézte a hősünk, arra lett figyelmes, hogy valami mászik a lábán. Egy szőrös láb, majd még egy és még egy … ez egy pók lesz. ..hősünk már tudta is, hogy megvan a társa tervek szövéséhez. És még milyen erős tervek lesznek azok! Ráadásul, ha bármi veszélyeztetné ezeket, pók társa könnyedén megvédi. Egy másik ragyogó tulajdonsága ezeknek a terveknek, hogy az útjukat keresztező erőforrásokat képesek megragadni.
Most már hősünk tudott célokat meglátni, terveket szőni. Alakult a csapat. Következőnek egy éjfekete párduc érkezett meg: ez a mozgékony, kirobbanó erejű és sebességű állat remek társ lesz! Gyorsan kell dönteni, figyelmesen kell lapulni, vagy meg kell ragadni a kínálkozó lehetőséget? A párduc segítségével ez mind örömteli játék. Egyszer csak mindannyian egy óriási közeledő porfelhőre lettek figyelmes, ami csak jött és jött … egy bivaly! Hmm, gondolta a hősünk, a kitartással sem lesz gond.

Most hogy már támogató társakra lelt hősünk és összeállt a csapat, ideje volt számba venni mire lesz még szüksége az úton. Behunyta a szemét, majd végighúzta képzeletben a
tekintetét belső palotájának szobáin. Rengeteg emlék, régi holmik, kinőtt ruhák, nem használt tárgyak mindenfelé. Hát ennyi mégis hogy tudnék magammal vinni? Itt bizony
válogatni és rendszerezni kell. Szépen külön kupacokba válogatta a dolgokat: voltak amikre már nem volt szüksége és szívesen megvált volna tőlük; olyanok is, amikben meglátta a lehetőséget, hogyan használja fel őket, ezeket egy egy végtelen fenekű ládába helyezte. Ez a láda minden dolgot amit belé helyeztek, tiszta energiává alakította, ám megtartotta eredeti formájának lenyomatát, kisugárzását. Ezek lényegében semmi helyet nem foglaltak a fizikai
világban így bármennyit magával tudott vinni belőlük a hősünk, aki ügyelt arra, hogy csak olyan dolgok kerüljenek bele, amik könnyűvé teszik, segítik valamilyen módon. Mikor minden odaszánt dolgot beletett ebbe a ládába, belenyúlt és egy csodaszép fekete karkötőt vett ki belőle. Ebbe sűrűsödött bele minden emlék, tárgy és gondolat ami a ládába került. És voltak azok a dolgok amiktől megvált. Volt amikhez kellemes emlék fűzte, volt amikhez kevésbé kellemes. Közös tulajdonságuk, hogy már eljárt felettük az idő, szerepüket eljátszották így nem volt több feladatuk a hősünk életében. Eljött az idő, hogy hátrahagyja őket, hogy megadja a lehetőséget ezeknek holmiknak, hogy más életében játsszák el szerepüket és hősünknek a lehetőséget, hogy a szerepekre újak jöjjenek.

Hősünk elégedetten körbenézett, készen állt az útra. hűséges társaira nézett, behunyta a szemét majd a rájuk koncentrált. Egyre jobban érezte a hívogató szavukat, az energiájukat. Vágytak egymásra, egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz. Majd egy az állatok elkezdtek hősünkbe áramolni mint egy energia folyam. Egyesültek a legnagyobb
harmóniában, hősünk részévé váltak. Tudta, így mindig vele vannak, bármikor elő is hívhatja őket ha a szükség úgy hozná.

Hősünk a lávára nézett, majd bátran belemártotta a lábát. Meg kellett tudnia milyen. Ám az barátságos volt, nem emésztette el forró lángok közepette, hanem mint egy barátként hősünk részévé vált.
A horizontra tekintett, majd megtette az első lépést.

Mihály














>