Egyszer régen, egy távoli országban, valahol a hegyek között élt egy kincskereső-aranyásó. Hosszú évek óta ásott már kincseket kutatva, mosta a sebes folyású patakban a kavicsokat, hogy aranyat találjon. Néha akadt is a keze közé pár kisebb aranyrög, egy-két gyémánt. Tulajdonképpen elég jó élete volt, mégis ott lapult valami a szíve mélyén, valahol legbelül. Igazából ő sem tudta mi az, csak érezte, jó volna valami mást csinálni, valamit megváltoztatni az életében, de fogalma sem volt, pontosan mit is tehetne.
Egyszer, miközben a folyóban kutatta az aranyat, észrevett valami csillogót a parton. Egy palack volt az, s a palackban egy megsárgult papírdarab. Az aranyásó szíve nagyot dobbant, amikor széthajtotta, és egy térképet talált rajta, ami egy elásott kincs rejtekhelyét mutatta. Sietve hazament hát a kunyhójába, összecsomagolta a holmiját, és elindult az északi hegyek felé.
Az első éjszakát egy tisztáson töltötte. Elalvás előtt arra gondolt, micsoda szerencse ez, hogy végre talált ő is valami csodálatosat. Úgy érezte, valami kitöltötte azt az ürességet, ami már hosszú évek óta nyomta a lelkét. Másnap reggel útnak indult, és hamarosan egy elágazáshoz ért. Nem emlékezett pontosan, merre kell továbbmennie, ezért levette a hátizsákját, hogy megkeresse a térképet. Megdöbbenve vette észre azonban, hogy a térképet a kunyhójában hagyta. Aztán megvonta a vállát, és arra gondolt, térkép nélkül is odatalál.
Tovább indult. Sajnos azonban rossz utat választott. Napok teltek el, de a kincs rejtekhyelét nem lelte meg. Ő csak ment, ment, és közben arra gondolt, előbb-utóbb meg fogja találni, amit keres. Aztán hónapok teltek el, és ő már talán nem is hitte igazán, hogy az a kincs valóban létezik, mégis csak járta az erdőket, hegyeket és kutatott tovább.
Évek teltek el, és egyre fáradtabban és csüggedtebben keresett tovább. A szívében újból azt az űrt érezte, amit évekkel ezelőtt. Egy tavaszi napon azonban egy korhadt, öreg faházhoz érkezett. Az ajtót nyitva találta, belépett hát rajta. Odabent egy rozoga asztalon megsárgult papírlap hevert. Remegő kézzel nyúlt érte, és amikor lefújta róla a vastag porréteget, sírva fakadt. Most döbbent csak rá, hogy anélkül, tudott volna róla, hazatért. A térképet a zubbonyába tette, a szíve fölé. Megtöltötte a kulacsát, és újból útra kelt.
Három nap múlva megtalálta, amit egész életében keresett.
Tibi