Pisti közbelép – Kreatív Írástanfolyamok

Pisti közbelép

Gyűjtemény

aug 09

 zöld történet 

Történetünk hazánk egyik kis falujában játszódik., főszereplője a falu lelkésze. Fiatalember, magas, haja kissé kopaszodik, gesztenyebarna színű. Arca kellemes, bizalomgerjesztő. Zöld szemei vannak, tekintete révedező, úgy tűnik, mintha mindig kicsit befelé figyelne, de a hozzátartozókkal barátságos és igyekszik a teljes figyelmét a beszélőre irányítani. Reverendája fekete, fehér gallérja is kissé kopottas, cipője bizony megviselt. Kezei durvák, mert a lelkészi teendőkön kívül a templomhoz tartozó földet maga műveli, körmei letöredezettek, de igyekszik tisztán tartani.

A kis falusi templomot nagyrészt ő tartja rendben, bár a falubeli öregasszonyok sokat segítenek neki. A templom körül virágokat is nevel. Ebből a kertből gondoskodik az oltár előtti friss virágokról. Mostanában van egy nagy bánata, mert a hangja rekedt lett és nem tud olyan szépen prédikálni és énekelni, mint korábban. Azon gondolkodik, hogyan fog tudni télen prédikálni, kellene valamilyen fűtési lehetőséget kitalálni a téli dermesztő hideg ellen. Téli kabátja is nagyon elnyűtt, kucsmája még elég jó állapotban van, de a csizmáját bizony talpalni kellene. Van a faluban egy öreg suszter, talán az meg tudja foltozni. A templomban van egy régi harmonium, ennek nagyon szép a hangja, nagy segítségére van az éneklésben.

A templom melletti paplak kicsi épülete is javításra szorul, sokat töpreng azon, hogyan tudja majd rendbehozni. Hiába a sok nehézség, szívesen végzi a munkáját, szorgalmas, jó emberek laknak a faluban.


A falu szélén, távolabb a házaktól, magas kerítés áll, várfal jellegű, nem lehet tudni, mi van mögötte. A kétfele nyíló szárnyas nagykapu is tömött, nem látni be rajta. Néha dörmögő, mély morgás hallatszik. A falusiak tudni vélik, hogy egy fekete, nagytestű kutya sétál odabent, de még senki sem látta. Középkorú férfi, a ház ura, 2 éve jött a faluba, még alig látták. Zord ember hírében áll. Senkivel sem beszélt a faluban. Időnként kilovagol fekete csillogó szőrű lován. Csak a porfelhőt látják az emberek és a fekete köpenyt ahogy száll. Nem jár a faluba, se kocsmába, se boltba, se templomba. Egyszer egy hintós és két lovas is érkezett, már van vagy 2 hónapja, de távozni senki se látta, se a hintót, se a lovasokat.

Félelem és titok övezi. Az emberek egyre többet beszélnek róla.Tudni vélik, hogy éjszaka kijár az erdőbe és néha fényesség dereng a portája fölött, mintha nagy tűz égne.

A féllábú művész, a falu krónikása lerajzolta fekete szénnel, amint a lován az erdő fele száguld. Fekete Úrnak nevezik. Hogy miért Úr, azt senki sem tudná megmondani. Ez lett a neve.

Húsvéti készület közben, mialatt a barkát és aranyesőt vágták, az asszonyok most is a Fekete Úrról beszéltek. Egyre hangosabban, hogy az Atya is hallja. Hallotta is, de ő sem tudott többet, mint az asszonyok. Egyszer ő is látta, épp a mezőn sétált, mikor a patkódobogásra felriadt gondolataiból. Látta a lovat, lovasát eltűnni az erdei ösvényen és nehéz érzés szállta meg a szívét.

Teltek múltak a napok. A falubéliek rosszat sejtettek, hisz egy ideje senki nem látta az általuk Fekete Úrnak nevezett középkorú zord férfit.Továbbra is nagy talány számukra az ember. Nem kevés energiát fektettek bele, hogy kilétét feltárják. Több, okos hírében tetszelgő legény kértek fel a nyomozásra. A fiatalemberek próbáltak a kilovagoló Fekete Úr nyomába szegődni, de hősünk minden alkalommal kicselezte őket. A legények a falu kocsmájában összegyűltek és közösen gondolkodóba estek és azon tanakodtak, hogy mitévők legyenek. Arra az elhatározásra jutottak, hogy kiválasztják a legkisebb termetű társukat, aki minden pici résen át tudott furakodni és keresnek a rejtélyes ember házának kerítésén egy rést, ahol be tud furakodni és lopakodva kilesi, mi történik a házban. Ez a fiú, nagy tudója volt annak is, hogy hogyan kell az őrző-védő kutyát leszerelni.

Egyik éjszaka leple alatt nagy akcióba kezdtek, többségük fedezte bátor lelkű társukat és kívülről szurkoltak neki.

Pisti, így hívták vakmerő pajtásukat, minden valaha érzett félelmét maga alá gyűrte, a kerítés alatti kis vájat megkönnyítette dolgát. Hálásak voltak a kis vakondnak, ki elődolgozott neki. Pistinek szeme-szája tátva maradt, amikor a díszkivilágítás szemét vakította, hisz mindenki úgy tudta, hogy a ház lakója nincs odahaza. Felfedező útra indult a ház körül, de akkor már a kutya a tenyeréből evett. Meglepetésére egy titkos hátsó bejáratra lelt. A falubéliek mit sem tudtak erről a bejáratról.

Rövid időn belül kiderítette, hogy népes vendégserege van a Fekete Úrnak.

Odalopakodott közvetlen az ablak alá, ahonnan beszélgetés szűrődött ki. Nagyon, de nagyon figyelt, hallgatózott.

Egyszer csak az ütötte meg a fülét, hogy a lelkészről beszélnek.

Legszívesebben elszaladt volna, a fülét bedugta volna, nem akart hírvivő lenni. Nem, hisz amit hallott, nagyon nem volt számára tetsző.

- Le kell leplezni a papot! - hangzott el bentről.​
- De hogyan mondjuk el a falunak, hogy imádott lelkészük egy szélhámos csaló?

Az ajtó kinyílt, valaki közeledett. Pisti ijedtében nyúlcipőt öltött és szaladt az üreg felé, a kutya követte útját, majdhogynem segítette őt a menekülésben.

Társai a kerítésen kívül várták, de Pisti nem tudott meg sem szólalni.

Pisti lihegve ért ki társaihoz. Zaklatott volt, nem tudta mitévő legyen. Társai faggatták, azt mondta nekik, nem árulhatja el.

- Tudod mit? Gyónd meg a lelkészünknek, ő biztosan meghallgat és titokban tartja, ahogy azt is, hogy a Fekete Úrnál esténként vendégek vannak.
- ​Honnan tudtok a vendégekről? - kérdezte meglepetésében Pisti. Hisz pont ez volt az egyik titok, amit az imént vélt felfedezni.
- Mondd el neki Jocó! - biztatta testvérét a legnagyobbikuk.
- Hát jó. Pisti, tudunk a vendégekről, Fekete Úrról, a kutyájáról és arról is, hogy ezek az emberek a mi lelkészünket hitvány csalónak tartják. A lelkészünk ugyanis nem csaló. A Fekete Úr vendégei becsempésztek egy poloskát a gyóntató fülkébe, hogy bizalmas információkhoz jussanak. A poloskát azonban megtalálta egy falubéli gyónás közben. Hazavitte, belehallgatott, lemásolta és leadta a rendőrségen. Innen tudunk mindenről. A mi lelkészünk egy tiszta lelkű ember.
- De, ha mindenről tudtok, akkor miért kellett bemennem hozzájuk?
- Nagyon egyszerű. Rajtaütésszerűen akartuk a Fekete Urat leleplezni, viszont csekélyke rendőrosztagunk egyetlen tagja igencsak fél a kutyáktól.Tudtuk, hogy ez a kutya is a tenyeredből fog enni. Ahogy az összes többi. Amíg bent voltál, elterelted a kutya figyelmét.

Ebben a pillanatban a ház túloldalán éles sziréna hang szólalt meg.
- Rendőrség! Kezeket fel!
A rendőrosztag egyetlen tagja megbizonyosodott arról, hogy a kutya kellő távolságba került és betörte az ajtót és minden bátorságát és karate tudását összegyűjtve a földre terítette a három bent tartózkodót és már kattantak is a bilincsek.

Pistit tiszteletbeli díszpolgárrá avatták. Azóta is minden kutya a tenyeréből eszik.

Szerzők: Vincze Edit, Gurmai Gergő

  • tibi szerint:

    Nagyon tetszik a zárómondat. Meg úgy általában 🙂

  • Edit szerint:

    Sziasztok!
    Örülnék, ha szerző társaim megneveznék magukat. A Pisti karaktert én formáltam. Ez a történet is gyógyítólag hat, akárcsak az előző, amit én kezdtem, a királylányosat. Köszönöm alkotó társamnak, hogy Pistit díszpolgárnak nevezte ki! 🙂
    Annyira, de annyira jó visszaolvasni! 🙂 Köszönöm Ági a begépelést, biztos nincs könnyű dolgod.
    Vincze Edit

  • Helga szerint:

    Igazán érdekfeszítő, ötletes írás! Mintha egy krimit olvasnánk: a végére kiderül, hogy minden másképp van, mint hittük. Nagyon tetszett a fordulat a műben. Az olvasó hol az egyik, hol a másik embert fogadja be a szívébe.
    A komor, szomorkás, borongós kezdetbe napfényt vitt Pisti bohókás alakja, a végén pedig a súlyos misztikum (pl: Időnként kilovagol fekete csillogó szőrű lován. Csak a porfelhőt látják az emberek és a fekete köpenyt ahogy száll.) helyébe a könnyed humor lépett (pl: A rendőrosztag egyetlen tagja megbizonyosodott arról, hogy a kutya kellő távolságba került és betörte az ajtót és minden bátorságát és karate tudását összegyűjtve a földre terítette a három bent tartózkodót).
    Annyira jó, hogy ennyiféle hangból mégis összeállt egy tartalmas egész, öröm volt olvasni ezt a történetet is. Köszönöm!

  • Gurmai Gergő szerint:

    Én írtam a befejezést, Tibi kiirhatod a nevem 🙂 Igen, így visszaolvasva olyan, mintha Dan Brown és Rejtő Jenő összedugták volna a fejüket, hogy megirják a Malacka, a Hős feldolgozását 🙂

  • >