Ingrid álma – Kreatív Írástanfolyamok

Ingrid álma

Gyűjtemény

aug 12

Hála Attilának munkám-vállalkozásom nehézségeire írt metaforikus történetének. Dolgozik az írás! J

Egyszer volt, hol nem volt, talán Szabolcs-Szatmár-Bereg megyén is túl, volt két falu, melyet egy széles folyó választott el. Megkeserítette az mindenki életét, hiszen a két falu gazdaságilag egymástól függött, viszont egészen addig csak lassú és bizonytalan kompokon tudtak kereskedni. Mígnem egyszer a Parlament, a legfelsőbb hatalom törvényt hozott, mely szerint négysávos hidat kell építeni a két falu között. Pénzt is szántak rá, a pályázatot meg is nyerte a Günter-Híd konzorcium.

Ingridet, a legtehetségesebb mérnököt küldték, hogy tervezze meg a lehető legjobb hidat, ami összeköti majd a falukat és így az egyik falun túl áthúzódó határ másik oldalán elterülő gazdag ország felé is új lehetőségeket nyit meg.

Ingrid hozzá is látott és tehetségének hála gyorsan felmérte a terepet, egyeztetett mindkét falu vezetőjével és a munkásokkal is. Egy baj volt csak. Ingrid ismerte a munkásait és joggal aggódott, hogy megint félmunkát végeznek majd. Ahogy múltkor Dieterstrasse felújításánál is rossz útburkolati anyagot akartak használni. Ingrid tudta, hogy határozottan meg kell mondania a művezetőnek, vagy ha az sem elég, akkor a Günter-Híd vezetőjének, hogy a következő fázisban mire kell ügyelniük.

De az egész napos tervezés kimerítette, így vett egy jó forró fürdőt, kényeztette magát a legjobb barátnőjétől kapott krémszappannal, és elaludt.

Álmában varázsló volt. A gyönyörű hegyoldalban épített Himmelberg várkastély varázslótornyában ült, kémlelte a környéket. Békeidőben az ő dolga volt rálátni a tájra és a legjobb útvonalat megtervezni a következő karavánnak és felfedezőutak számára. Ezekből aztán térképet rajzolt, amit futárral szállított a vár urához. Szobájában volt egy arany kalitkában pihenő kismadár. Örömét lelte a madárka dalolásában. De mostanában a kalitka folyton letakarva árválkodott a sarokban.

Amióta az új várúr egy félnótás futárt rendelt mellé, feszültség volt az élete. Ő ugyan megrajzolta gondos számításai alapján a térképet, de valahogy a futár mindig elmaszatolta azt, mire a vár urához került. Így aztán a karavánok és felfedező utak sem lettek sikeresek.

A varázsló érezte, hogy jön a tél és valami nagy sikerre van szükség, nehogy éhen maradjanak a vár lakói. De jó lett volna még magasabbról rálátni a tájra, még jobb térkép megrajzolását lehetővé téve.

Ezen gondolkodott, amikor hirtelen kezével leverte a sarokban árválkodó ketrecet. Az leesett, az ajtaja kinyílt, a madárka pedig kirepült. A varázsló a madárka után sietett. Nem tudta hova fog kilyukadni, a madárka ugyanis olyan eddig rejtett járatokon át vezette, amiről tudomása sem volt. Hosszan szaladt a madár után, fel és le, sötét és enyhén derengő útvonalon.

Egyszer csak meglátta a fényt. Óvatosan kipillantott. A hegy tetejére jutott a titkos járaton át. Onnan pedig nemcsak a környéket, hanem az egész országot belátta.

Elámult és belső érzésére hallgatva már rajzolta is a térképet, amit majd személyesen ad át a várúrnak, határozta el. …

Ingrid pihenten, mellkasán a szabadság érzésével ébredt. Úgy érezte, tudja mi a dolga.

2017. július hava

  • Helga szerint:

    Nagyon szép ez a történet… Tényleg gyógyító hatása van. Gratulálok! 🙂

  • >