Sün Elemér már régóta egyedül élt az erdő mélyén kis házában. A barátai csak „Sülemér”-nek becézték, s ő szerette ezt a nevet. Sülemér már nem volt olyan fiatal, de jólfésült, egészséges tüskéi vidáman meredeztek a hátán az ég felé, ha felborzolta, s amikor kihúzta magát a fák legalsó leveleit is elérte hegyes orrocskájával. Már egy ideje próbált igazi társat találni magának, de valahogy nem sikerült. Emiatt néha elszomorodott, s olyankor tüskéit behúzta, összegömbölyödve feküdt ágyában, ide-oda gurult és közben a mennyezetet bámulta. Sokat elmélkedett afelől, vajon miért nem sikerül neki egy belevaló feleséget találni?
Az erdőben sok szarka lakott, akik folyton fecsegtek, pletykálkodtak és hozták vitték a híreket, mint szél a falevelet. Sülemér úgy döntött, őket fogja megkérni, hogy hirdessék ki:
„Sün Elemér feleséget keres, lehet jelentkezni! Várja azt a sünleányt, aki szeretne egy tüskéshátú, de melegszívű, jó kiállású sünfiúval közös sünéletet. Kétszobás Sünlak várja a boldog arát”.
A szarkák örültek a feladatnak, körbe csörrögték az erdőt, de mégsem jelentkezett senki. Többször is átrepülték az egész területet, szájukban vitték a hirdetést, itt-ott lepottyantottak belőle, a hír eljutott mindenhová, csőrrögve és falevélen is. Mégsem volt eredménye.
Vajon miért?
Sülemérnek sok barátja volt, a nyuszika, a mókus és a földi kutya. Többször meglátogatták a sünfiút és javasolták neki, hogy menjen el az erdő közelében lévő Sünkereső irodába, ahol házasulandó sünleányok hosszú névsora van nyilvántartva, s hamar találnának közülük neki valót - de Sülemér makacs volt, nem hallgatott rájuk, s nem tudta magát rászánni, hogy elinduljon.
Mikor már harmadik alkalommal hirdettek a szarkák és mégsem jelentkezett senki, Sülemér elszomorodott ismét. Hogy bánatát enyhítse, elkezdett rendet rakni a sünlakban: a szobákban, a szekrényekben és a fiókokban. Egy ilyen alkalommal az egyik fiókban meglátja a sárga-fekete kockás régi ingét és felkiált:
- Ez az! Milyen régóta kerestem ezt a klassz csajozós ingemet! Tudtam, hogy itt van valahol bent, itt kell keresni! Ebben nagyon jól érzem magam, ha ez van rajtam egyből magabiztos leszek és hiszek magamban. Csak úgy feszül a mellemen és a tüskés hátamon a sok szép kocka! Hát erre vártam! Erre az érzésre!
Belenézett a tükörbe, kihúzta magát és egy régen elfelejtett énje nézett rá vissza. Maga is elgondolkozott azon, hogy vajon az ing hozta elő ezt a régi-új arcát, vagy belül valami megváltozott volna? De nem gondolkodott sokáig. Feltette a rózsaszín keretes napszemüvegét, belebújt a legújabb szűk farmerjába, fejét felemelte, kihúzta magát és nagy lendülettel elindult az erdő sűrűje felé. Érezte, most már biztos magában, meg fogja találni azt, akit keres. Azt is tudta hol keresse.
1 hét múlva a szarkák meghívókat potyogtattak le a sünbarátok faleveles ládájába: Sülemér és Sünadél esküvőjére. A barátok vidáman somolyogtak:
Ej-ej, ez a Sülemér milyen hirtelen becsajozott?
Márta