A hegyi levegő frissessége semmihez sem fogható, gondolta a sas, aki már hónapok óta figyelte Jónáskát, a világ legkisebb óriását, az egyetlen törpebálnát. Szerette nézni, ahogy apró uszonycsapásokkal szeli a magasan csorgó folyócska kristály rezegtette vizét. Ma is, mint minden nap, a megszokott útvonalon kimondható hétköznapisággal és teljes kalandvágytalanságban úszott. Amennyire szokásosnak indult a nap, annyira meglepődött Jónáska, amikor a folyómeder alján, mélyen a kavicsokon pihenő apró medálra lett figyelmes. Egy felirat állt rajta: Toyota. Wow! gondolta pontosan akkor, amikor a sas is meglátta, ő fittyet hányva a medálra. Inkább a geológia szépségét csodálta, mint a technika vívmányainak térhódítását a temészetben. Amúgy az is érdekelte, bár ez a repüléstechnika, éleslátásfejlesztés keretrendszerében kimerülőnek látszhatott egyaránt kívülrő mint belülről. Mit is jelenthet ez itt és most? Tűnődött Jónáska, amikor elragadták a habok, letérítve megszokott útvonaláról, ahol várakozásnak még nyoma sem volt. Most, ahogyan érezte az új és ismeretlen hívását, legbelső szentélyének egy részét várakozás töltötte meg. Közvetlenül mindezek után elájult. A sas röptében felröhögött és egy a bal szeméből elszabadult könnycsepp bombatámadás erejével súlytott le Jónáska homloklebenyére, aki egyfajta könnyed ernyedtséggel merült az úton. Nyugodtabban sodródott, miközben homályosan felismerte Ámbra bácsit, aki rengeteg rémtörténetet mesélt a csodás és borzongató vízesésről, ahol rengeteg élő úszott át az örök halászmezőkre. Sodródhatsz, mondta. Az algás pite és a szottyos plankton emléke csalta elő a gondolatot: Enni jó! Erre az alkotóerő úgy beköszönt, hogy még a sas is abbahagyta a gurgulázó nevetést, ami miatt le is kellett szállnia. Jónáska őszinte, belülről fakadó megadással sodródott tovább. A törpebálna olyan mélyen volt, ahonnan csakis felfelé lehetett menni, ami akkor azért volt jó, mert egy olyan háromszöget láthatott közvetlenül maga előtt, aminek csúcsai a várakozás, alkotóerő és a megadás voltak. Hogy itt pontosan mi történt és telepatikus, vagy más üzenetekkel lépett kapcsolatba intergalaktikus lényekkel, akik az időt manipulálva a folyót állóvízzé alakították. Így térhetett vissza új felismeréseivel merengésből eredeti uszonyvágásába. Leírhatatlan, mégis könnyed hahota tört ki belőle a sas tolfosztott nyakát méregető keselyűk látványától.
Kérem mondja el nekem is, mit lát a képen! - kérte dr. Hermann Klotild nyugodtnak látszó páciensétől, aki egy kis képet tartott kezében, arcán fura mosollyal, mialatt két ápoló is kisétált a kórteremből.
Parászka Gábor