A királylány és a Skorplion (avagy Skorporoszlán)

 narancssárga történet 

A királyi palota teljes pompájában, büszkén terjeszkedett az ég felé. A szalonok funkcióit, azok színei határozták meg. A király és népes családja meghatározta, hogy a cselédek csak szigorú engedéllyel léphetik át a küszöböt. Csak és kizárólag meghatározott időben szolgálhatták fel a reggelit a kék szalonban, az ebédet a narancs színűben, a vacsorát pedig smaragdzöldben. A bálok és kamaraestek a bíborvörös teremben kerültek megrendezésre. A kastélyt egy gyönyörű, sok kéz által gondozott angolkert ölelte körbe. Virágok sokasága, a környéket beterítő illatával gyönyörködtette az arra járók szemét, bódította tudatukat. A kertet egy csörgedező, gyors folyású patak határolta az északi oldalon. A kastély lakói gyakran a kertnek azon a részén szervezték az ünnepségeket, gyönyörködtek a naplementében, csodálták a kristálytiszta patakban úszkáló halakat, a vízen tükröződő csillámló napsugarakat.

Csak kevesen tudták, hogy a kastély egyik szegletében, egy elrejtett aranyszobában élt elszigetelten, a világtól elzárva a király legkisebb lánya. Igencsak nagy titok övezte a lány létezését. Naphosszat csak ült és ült, tekintetét révetegen egy pontra szegezte. Senki nem tudta megfejteni, mi nyomhatja a királylány szívét. A cselédek sem mehettek be hozzá. Alig evett, vízen és kenyéren élt. Csak apjának jelenléte tudta olykor néhány pillanatra visszahozni mélabús állapotából a jelen pillanatba. Arany színű, combig érő haját fésülgette órákon keresztül.

A szomszédos kopár hegy mélyén egy sötét barlang bejárata tátongott. Senki nem mert bemenni oda évek óta. Állítólag egy hatalmas, vérengző fenevad élt odabent. A legendák szerint ez egy oroszlántestű, skorpió farkú vadállat volt, aki mérgével zöldes mámorba szenderítette áldozatait. Nevet is adtak neki a közeli falubeliek. Elnevezték Skorplionnak. Rémtörténetek és mendemondák járták a környéket erről a hangosan bömbölő teremtményről., de nappal még senki nem látta. Úgy tudták róla, hogy holdfénynél jár vadászni és világító smaragdzöld szemei elárulják merre jár, lépked éppen, dússzőrzetű izmos lábaival. Kecses mozgása inkább macskára, mint rovarra emlékeztette. Félelmetes látványt keltett, már csak az árnyéka is, ahogy a holdfény rávetült a kopár sziklákra. Ilyenkor nemhogy a madár, sőt egy lélek sem járt arra, de még a szúnyogok is elkerülték azt a környéket, máshol keresve maguknak melegvérű emlőst táplálékszerzés gyanánt. Még a csekély aljnövényzet is visszahúzódott esténként teret adva ennek a lopakodó, macskaszerű lénynek.

Ahogy teltek-múltak az évek, egyre csak nőtt a közeli palotában és a falvakban az emberek aggálya. Féltek ettől az ismeretlen teremtménytől. Nem ismerték őt az emberek. Senki sem ismerte őt igazán, csak azt sejtették egy-két szem- és fültanú elmondása alapján, hogy olyan félelmetes, hogy nem érdemes kikezdeni vele. Borzasztó fogait vicsorítva valóban gyorsan elérte, hogy az emberek tartsanak tőle. Nem szerette az embereket. Ki nem állhatta a szagukat és amikor meghallotta a hangjukat - bármilyen emberé is volt az -, oroszlán-skorpió létére libabőrös lett. Smaragdzöld szemei ilyenkor vérben forogtak és hatalmas ordítással adta az emberek tudtára, hogy ne számítsanak barátságos fogadtatásra, ha közelebb merészkednek koromsötét barlangjának csillagfényben megvilágított bejáratához.

Noha az emberek mindenféle rosszat sejtettek a skorpioszlánról, senki sem gyanította volna, hogy a város népe és a teljes katasztrófa, megsemmisülés között egyetlen egyezség áll, melyet a király 17 és ¾ évvel ezelőtt kötött a szörnyeteggel. Annak fejében, hogy élve hagyja a királyság népét, neki ajánlotta újszülött legkisebb lányát- amikor betölti a 18. évet. Ezért rejtegette mindenki szeme elől.Miközben a király elméje kétségbeesetten cikázott, hogyan menthetné meg ártatlan lányát a kínoktól, melyek a szörnyfeleségeként várnának rá, a kijelölt határidő vészesen közeledett. A lény egyre nyugtalanabbul járkált, ordítozott, üvöltése szeles éjeken egyenesen a városig elhallatszott, legalábbis egyesek hallani vélték

.- Adj oda a szörnynek atyám! - szólt a lány a következő alkalommal, amikor az meglátogatta - ennél a várakozásnál semmi sem lehet rosszabb! Legalább szembenézek a sorsommal.
- Jaj leányom! - tépdeste szakállát hamuszürke arccal az öreg király. - Ne kérj ilyet tőlem, hisz így is olyan, mintha a szívemet tépnék ki. Még van 3 hónapunk, hátha addig történik valami!

Tudvalevő, hogy a király követek seregét menesztette a szélrózsa minden irányába, tudják meg, miként lehet efféle legyőzhetetlennek látszó fenevaddal elbánni. Ám a követek nem jöttek, amelyik mégis, lehajtott fejjel somfordált elő, s azzal a hírrel, hogy skorpioszlánölő fegyvert még nem láttak sehol e világon.A király kelepcében érezte magát. Bár megválthatnám a lányom - kívánta kétségbeesetten - a magam életével! De tudta, ez lehetetlen.

Egy holdtalan éjszakán a királylány leeresztette összekötött lepedőit a toronyszobából. - Egy életem, egy halálom, gondolta, - ez a kettő, már majdnem ugyanaz. Majdnem lezuhant, de sikerült lejutnia és nekiindult a barlang felé vezető útnak. Toronyszobája félhomályában megedződött szeme szerencsére látott valamit a sötétben. Nem vitt magával semmit, csak a furulyáját. Útközben meg-megállt, furulyázgatott kicsit magának, hogy bátorságra kapjon, majd újra nekiveselkedett az ösvénynek. Sohasem járt a kastélyon túl , de toronyszobája ablakából látszott a hegy, s képzeletében oly sokszor megjárta már ezt az ösvényt, hogy a lába minden gondolkodás nélkül vitte előre.

Már jó messziről érezte a szörny bűzét. Megtántorodott, de összeszedte magát. Lassú, egyenletes léptekkel haladt felfelé a barlangszájhoz vezető ösvényen, majd belépett a fenevad hajlékába. A barlang mélyéről rettenetes ordítás hallatszott, ahogy a királylányt elnyelte az éjszakánál is súlyosabb sötétség.

A lány minden bátorságát összeszedte és megindult lefelé. Számtalan jobbra-balra kanyart vett. Nem tudta merre mi van, csak követte a szörny ordítását. Úgy képzelte, éppen legújabb áldozatát kínozta. Amikor belegondolt, hogy rá is ez a sors vár, eleredtek könnyei. De csak ment tovább, míg végül megpillantotta Skorporoszlánt.

Dönts! Mit mondott neki?