Moziverzum 2. – Kreatív Írástanfolyamok

Moziverzum 2.

metafora

szept 01

A Moziverzum egy kreatív, csoportos írásgyakorlatból született.

A feladat egy véletlenszerűen húzott élethelyzetre épül. Esetünkben a következő kártya jutott a három résztvevőnek:

A dinnyés bácsi
Nem megy az üzlet. Minden évben négy tonna dinnyét adok el. Már vagy tíz éve így megy. A másik dinnyés az út túloldalán évről évre nagyobb kocsival jön ki. Csak nálam nem mozdul a dinnye. Pedig annyi mindent szeretnék még! De ha nem megy a dinnye, más sem megy.

Moziverzum 2.

A nevem Steve Stuck. Az évek elöregedett vastaglazúrként peregnek előttem. Egyszercsak itt voltam, mint akit ide raktak. És vagyok újra. A MOZIVERZUMBAN. Autogramokat osztok és elmerengek az elmúlt tíz esztendőn. Itt szuperhős vagyok, nem itt színész. FROGMAN, vagy búvár, ahogy tetszik. Beszorult uszonnyal telik az idő, de nézzük a tényeket, amíg ideér az öreg a srácokkal. Tíz éve kezdődött csodás forgatással, bombasiker és azóta is hajszál pontosan így van, ugyanannyi nézővel. Pedig Mike, akivel dolgoztunk együtt egy ideig, annyira, de annyira népszerű lett, csak körbenézek és hömpölygő sorok, csordultig tele vetítőtermek, amerre csak Spaceghost repül.

Ekkor arcát tenyereibe temetve ébred rá. Nem, nem ébred rá semmire, ugyanakkor rossz neki nagyon. Majd egy kedves hangú nagypapa gyermekkorát idéző gyengéd érintésére kapja fel a fejét.

Kinek írhatom? - kérdezem.
Jacknek az unokámnak és ha lehet egyet Bobnak, ez én vagyok.
Öhöm - mondom és a legszebben fogó filcemmel egy igen impozáns “Frogman Bobnak” feliratot készítek jól begyakorolt módon, ezúttal figyelmetlenül az öreg kézfejére. A melankóliából Jack ránt ki, mintha villámcsapás érne, szörnyű erejű, de hasznos. Már nem értem a szavakat, csak zsong a fejem, a szomszéd asztalhoz mutogat. Ő is egy Spaceghost rajongó! Most először érzem a sárga irigységet Mike felé, ez nincs így jól. Igen a fiú odavágott és utálhatom érte, mégis annyi minden bukkan most fel. A céltalanság és nem is képeztem magam, az éjszakai bárok... Elég ebből, mindent látok! Felállok az asztalomtól, ahol rengeteg az üres tér és megfogalmazom a célom. Felzárkózom a versenyben! Képzem magam! Fejlődök, egy köszi szevasztok kiáltás hullámai alatt kiviharzok a Moziverzumból, majd egyenesen Jones iskolájához vágtázom, tudom, hogy felkutatjuk, mi van bennem valójában. Minden ott van befelé forduló könnyed pillantásomban, ebben az álomszerű megváltozott állapotban. Ami leginkább ablakból kilógatott fonalra hasonlíthat, amin egyre mélyebbre ereszkedhetsz, ahol minden könnyedebb, hasznosabb, befelé ereszkedő. Szerencsésen észreveszem, hogy egy könyv van előttem. Egy forgatókönyv. Minden. Amire szükség van ott van benn, eddigiekben is, mint korábban. A könyvedben, a könyvemben.

Egy gyengéd érintésre visszatérek a fonalon és nem ott áll egy kedves nagyapó gyerekkel? Érzem, hogy minden megváltozott, rájuk mosolygok.

Jacknek és Bobnak?

Parászka Gábor

>