Belső Írás - Kalandos út c. gyakorlat
Mi volnál, ha állat volnál? - Ló
A legfontosabb cél kő formájában - Kék opál
Leküzdendő akadály, mint természeti hely - Sivatag
A ló
Ez a ló egy gyönyörű, fekete, fényes szőrű állat. Szép a testalkata, egészségesek az arányai, szép hosszú a sörénye és a farka is, ami szintén fekete. A patája és a fogai egészségesek, a fejtartása elegáns. Egy gyönyörű paripa, amilyen a legszebb lovak egyike egy versenyen vagy a mesékben. Az izületei is szépek, a lába hosszú a szügye szép. A hátán nyereg van, mely kellemes, szépen megmunkált bőr, öröm beleülni . Az állat mozgékony, gyors, tüzes és elegáns. Aki rajta ül, az büszkén lovagol rajta. Könnyű vele összhangba kerülni.
A kék opál
Ez a kristály egy gyönyörű mélykék, sima felületű, aszimmetrikus formájú, néhány cm-es kő, kedvesen belesimul a tenyerembe. Ha ránézek, a tengert juttatja eszembe a kéksége. Alakja szabálytalan, vékony és kecses, finom, amit ékszernek lehet használni. Szép gyűrű vagy medál lehet belőle egy hozzáértő ékszerész kezében. Aranyba foglalva még mutatósabb, ha rásüt a Nap szépen csillog. A kéksége egyedülálló: a béke, a nyugalom ilyen mély kék és a tenger végtelensége, az égbolt tágassága a felhők mögött. Ha ránézek, öröm tölti el a lelkemet. Tetszik. Egy egész ékszercsaládot lehet belőle készíteni. Az a legjobb, ha hozzáértő, művészi adottsággal rendelkező ötvös kezébe kerül, s a belőle készült szép darabokat büszkén hordja majd, akihez tartozik, akivel együtt harmonikus egységet képeznek.
A sivatag
A sivatag veszélyes. Félelmetes, mert el lehet benne tévedni. Ugyanakkor fenséges és gyönyörű is. A homokdűnék egymásra redőződése szélvihar után, mint egy rakott szoknya redői látszanak. A végtelensége megnyugtató és ijesztő is. Ha egyedül vagyok félek tőle, ha többen vagyunk, akkor már bátrabb vagyok. Éjszaka hideg van. Ha eltévedek egyedül, akkor kiszáradhatok,szomjan pusztulhatok, vagy éppen napszúrást kaphatok . Persze oázisra mindig lehet találni. A sivatagi homok ugyanakkor nagyon finom, ha a kezünkbe vesszük, selymes tapintatú, langyos és még hangja is van. A kezemben tartva szeretem. Úgy biztonságos. Szép barnás-sárga homok, mely az ujjaim közt hullik alá.
A ló legyőzi a sivatagot, hogy megszerezze a kék opált
.
A ló elindul a sivatagban. Sok vizet, terhet tesznek a hátára, tele van víztömlővel és élelemmel. A fejére, szemére napvédőt kap, a hátára nyerget is. Tudja mit kell tennie: elmenni a kék opálért, mert abban varázserő van. Benne van a nyugalom, a lelki béke, a szeretet , az alkotás öröme és az összes jó érzése és tudása az életéből .
Ha megszerzi, akkor élete végéig harmóniában fog élni önmagával, a családjával, a környezetével és a természettel. Ha a kék opált a nyakába akasztja, vagy az ujjára húzza gyűrű formájában, akkor a varázserő működik. A ló tudta ezt- s azt is, hogy nagy út áll előtte. De érezte az erejét is, hogy el tudja érni a célját. Azt gondolta, ha kell sokat gyalogol, a vizet és élelmet be tudja osztani, s oázist mindig talál. Arról is volt tudomása, merre vannak az oázisok, s hogy a hegyeken is át kell kelnie, ahol nagyon hideg van és meredek az út- de ezt is vállalta. Még azt is tudta magáról, hogy pegazussá tud válni és akkor repül, - szárnyal és fölé emelkedik az akadályoknak, s így biztosan célba ér.
Madártávlatból másként tekint a nehézségekre és könnyebben megoldja azokat, csak mintha valaki másnak segítene. Útközben sok emberrel találkozik, aki segíti őt. Mitől is félne? Hisz tudja hova tart, van ereje, ideje és szárnya is. Semmi és senki sem akadályozhatja meg, hogy odaérjen és megszerezze a kék opált.
Ha gonosz elemek kerülnek az útjába, azokat megszelídíti, békét köt velük, megbeszéli a gondjaikat, így azok is segítő erővé válnak számára. Ha a természet erői támadják, akkor megáll, meghajol előttük kellő tisztelettel,- megvárja amíg a természet kitombolja magát, amíg pl. elül egy homokvihar- aztán ha kivárta az idejét, s lecsendesedik minden ő folytathatja útját.
Nincs kiszabva határidő. Csak azt tudja biztosan, hogy odaér. Lehet holnap, lehet egy hét , egy hónap vagy egy év múlva. Az opál ott van a hegy tövében a homok alatt. Megvárja őt. Néha elfárad, de a bizonyosság, hogy megtalálja , amit keres- ez tovább segíti az úton. Közben gyönyörködik a sivatag szépségében, elmélázik a világ dolgai felett, készít szép képeket az elméjében-néha fényképet vagy rajzot is,- lényeg hogy élvezi az odavezető utat még akkor is, ha időnként félelmei is vele utaznak.
Ha megtalálta a kincset, örökre az övé és nagyon vigyáz majd rá. Ez lesz a varázsköve, amely segíti további céljai megvalósításában. A teher idővel egyre kevesebb lesz, egyre könnyebben halad a cél felé, s majd amikor a kedvező szelet megérzi, ráfekszik erre az áramlatra, kitárja hatalmas szárnyait és csak repül, lebeg a felhők között a kék opállal a szívében. Sokan csodálkoznak majd: „Jé, egy repülő ló a sivatag felett.”
Borhy Márta