Halványsárga történet

Főhősünk egy ÜZLETEMBER.

Reggeli rutinja fix: felkel, megköti a nyakkendőjét, felkapja a zakóját, fog egy taxit és az V. sugárúton (mert Honoluluban is van ilyen), egyenesen az irodába megy.

Mikor kiszáll, útba ejti a sarki Starbucksot, ahol a pincér lány mindig mosolyogva fogadja és tudja, hogy a szokásosat fogja kérni, közepes, fahéjas kapucsínót sok habbal. Ettől a habtól mindig marad egy pötty az arcán, miközben issza az irodába menet, de szerencsére az üveglift ajtaján mindig észreveszi magát és letörli az arcát. Ilyenkor azt is észleli, hogy épp morci kedvében van. Amint ezt meglátja a saját arcán, felveszi a pókermosolyt. Egy vezérigazgatói pozícióra pályázó ember nem vághat ilyen arcot. Mosolyogj, Joe! Ilyenkor mindig elmosolyodik, de inkább Colgate reklámba illő ez a mosoly. Valami hiányzik belőle.

  Nap közben egyik meetingről szalad a másikra, azt se tudja hol áll a feje. Estére általában eltervezi, hogy elmegy végre edzeni, egy jót de már hónapok óta nem jön össze. Olykor estébe nyúlnak a meetingek, máskor már olyan fáradt, hogy alig áll a lábán, ezért inkább csak hazamegy, vesz egy forró fürdőt (levendulásat, mert azt mondják az nyugtató hatású), bedől az ágyba és valamelyik sorozatot nézve elalszik.

 Korábban a kedvenc sorozata volt, de mára már csak megszokásból nézi. A sorozat már egy ideje igen lapos, de se kedve, se agykapacitása nincs új sorozatok után nézni. Jó ez, legalább tudom, hogy kik a szereplők, így nem kell gondolkodnom.

  Van egy kedvenc száma. A sikerről, napfényről és ragyogásról szól. Minden nap ugyanaz a taxisofőr viszi munkába. Nem rendelte sosem meg előre, de a taxis is tudja, hogy jönni fog és ez így mindkettőjüknek jó. Minden reggel megkéri a sofőrt, hogy tegye be ezt a számot. Mikor meghallgatja, megcsillan a szeme. Bárcsak megkapnám azt a vezérigazgatói állást. Akkor én is igazán sikeres lehetnék - gondolja reggelente.

 Minden nap elmennek a pálmafás tengerpart mellett és hétágra süt a nap. Joe azonban a telefonjával van elfoglalva. SMS, Skype, Facebook…. csipog mind. Csak reggelente van ideje a privát ügyeit intézni. A barátai is hasonló pozíciót töltenek be más cégeknél, így ők is csak reggel érnek rá. És az elmúlt időben egy szőke szépséget is talált az egyik online társkeresőn. Ő ugyancsak délután ér rá, de Floridában él, így az időeltolódás miatt pont tudnak beszélni hawaii reggeli idő szerint pár percet. Nagyon szimpatikusak egymásnak.

A lányt Jane-nek hívják. Joe nem sok mindent tud róla, de nem is érdekli különösebben. A nő telt ajkai, a dús haja, a vékony csípője és persze a feszes mellei azok, ami miatt tartja vele a kapcsolatot. Közeleg az év végi záróparty, ahol a vezérigazgató bejelenti, ki lesz az utódja, na oda egy ilyen nővel kell elmenni! Szép és titokzatos, nem ismeri senki, pont jó lesz. Majd irigykednek rám a többiek, miközben gratulálnak a kinevezéshez, majd megüti őket a guta, hogy még egy ilyen bombázót is kifogtam.

  Szegénynek fogalma sem  volt arról, hogy mindeközben Jane fejében mi jár.

Jane gyerekkorában elárvult. Apját sosem ismerte, anyja közismert volt a politikusok körében, sokan keresték a kegyét, mondjuk ki rendesen: szajha volt. Lánya 12 éves volt, mikor erre rájött és nem kellett pár évnek eltelnie, az ő kegyeit is keresni kezdték…. 14 éves korában, mikor éppen szilveszter volt, anyja részegen ült kocsiba és megtörtént a baj…. Jane-t hívták azonosítani a hullát, életének legszörnyűbb napja volt. Anyja szeretője, a tehetős Smith úr, akinek a gyermekei egy idősek voltak a lánnyal, felkarolta. Éppen jól jött a választási kampányához, hogy egy szerencsétlen sorsú, szegény, ám okos gyermeket patronál, ő az igazi minta apa és minta férj. Persze mindezt Jane-nek meg kellett hálálnia, így került a nagyképű és törtető Smith úr karjai - vagy karmai - közé. Sorsát nem kerülhette el.

  Az idő múlásával ő maga is megtanulta, hogyan rejtse el fájdalmát az emberek elől, hogyan mosolyogjon akkor is, ha fáj. Nem látta igazi arcát senki, mert senkit nem engedett közel magához. Menekült az emberek elől, a szobájában a könyveket bújva, egyedül - így érezte magát biztonságban. Sokat olvasott, főleg a kereskedelem és a marketing érdekelte, üzletvezetést kezdett tanulni. Saját céget szeretett volna alapítani, bármi áron. Ehhez azonban segítségre volt szüksége - és pénzre. Rájött arra, hogy nincs más módja a pénzszerzésnek számára, csak ha ő is anyja nyomdokaiba lép és nem csak Smith urat engedi a kegyeibe férkőzni. Ám ez veszélyes játék (játék?) volt. Jane azonban ügyesen csinálta, jól keverte mindig is a lapokat, volt érzéke hozzá! Meg aztán úgy érezte, valaki odaföntről segít neki, támogatja. Nem kellett hozzá 2 év és Jane sikeres üzletasszony lett. Cége terjeszkedni kezdett. Egyre biztosabb volt, hogy nyitnak az USA más államai felé is. Mindebben nagy volt a kockázat, de Jane szerette a kihívásokat. Az élet arra  is megtanította, hogy kíméletlenül kell menni előre, nem törődve más érdekeivel, ha el akar érni valamit. Legutóbb egy megérzésére hagyatkozva úgy döntött, Hawai-ban vásárolja fel a részvényeket és odaköltözik. Persze tudta azt is, hogy a férfiak által jut csak előrébb most is, így regisztrált egy társkeresőre. Itt talált rá Joe.

Joe vállalatának zárópartyja közelgett. Mindenáron szerette volna biztosítani magát, hogy ott Jane-nel jelenik meg. Szaporította a beszélgetések gyakoriságát Jane-nel és körvonalazta a munkáját, próbált minél kedvezőbb színben feltűnni Jane előtt. Jane sem tétlenkedett ez idő alatt. Vállalkozása továbbra is sikeresen működött. Egyik partyról a másikra hívták, nagy sikere volt a társaságban.

  Régi elcsábítója, Smith úr nem akart lemaradni a kegyeiről, házas ember lévén azonban megpróbálta a találkákat diszkréten megszervezni, azonban valamilyen jóbarát szólt a barátjának, hogy nézzen utána a férjének. A feleség nyomozókat fogadott fel. Férje azonban véletlenül fültanúja volt egy beszélgetésnek, amikor felesége panaszkodott a barátnőjének férje hűtlenségére és hogy már detektívet is fogadott férje lebuktatására. Így Jane-nel megbeszélték, hogy egyelőre szüneteltetik a találkozókat. Jane-nek kapóra jött Joe meghívása a vállalati évvégi zárórendezvényre. Ekkor találkoztak először. Jane felismerte Joe-ban a lehetőséget a biztonságos révbe érésre. Mindent elkövetett, hogy mielőbb feleségül kérje. Először húzódozást mímelt, így Joe egyre jobban sürgette az esküvőt. Ez hamarosan megtörtént, még épp időben, mert Jane legnagyobb megdöbbenésére a nőgyógyász közölte vele, hogy 3 hónapos terhes. 3 hónappal ezelőtt Joe-t még nem is ismerte. Nőgyógyásza jóbarátja volt Joe-nak. Aki örömmel hívta fel barátját, gratulált az új jövevény érkezéséhez.

  Joe köpni-nyelni nem tudott a meglepetéstől, mert számításai szerint ő nem lehet a gyerek apja. Kérdőre vonta Jane-t, aki csak rejtélyesen mosolygott, nyaka köré fonta karját és elmerültek az örömökben.

  Ám a pillanat - na jó, a percek - elmúltával Joe-nak eszébe villant, hol is tartottak épp a meghittség rövid szakasza előtt. Ismét feltette a kérdést Jane-nek, hogy kié is ez a gyerek, hiszen az övé nem lehet. Becsapottnak érezte magát. Nem szokott hozzá, hogy bárki kijátssza. A nő előtt több választási lehetőség állt. A legegyszerűbbnek az tűnt, hogy őszintén elmesél mindent, szégyen ide, vagy oda, de már annyira természetévé vált a képmutatás, hogy ezt az utat hamar elvetette. Nagyszerűen tudott viszont történeteket kitalálni, így előadta, hogy rettegett attól, hogy egyedül marad és mielőtt Joe-t megismerte volna, mesterséges megtermékenyítéssel próbálkozott, aminek persze az ő korában kétséges volt a kimenetele, de úgy tűnt mégis sikerrel járt.  Rendkívül hitelesen játszotta a kétségbe esett asszony szerepét, Joe pedig megsajnálta. Ugyanakkor közeledett a díszvacsora ideje. Az imázsához hozzátartozott a szép feleség is, így hamar elfogadta a helyzetet, kiegészítve az ideális képet a gyerek, kutya, ház tartozékokkal.

  A vállalat közben egyre nehezebb helyzetbe került. A termékeknek egyre szűkebb lett a piaca és Joe jövedelme is megcsappant. Nemhogy a vezérigazgatói székre nem számíthatott már, de az is kétséges volt, hogy egyáltalán lesz-e munkája.

  Jane aggódva figyelte férje homlokán a ráncokat - ugyanis önmaga számára is meglepő módon - olyan érzéseket fedezett fel önmagában, amilyeneket eddig sosem. Vonzódott ehhez a férfihoz. Eleinte felszínesnek, üresnek gondolta, de lassan ráébredt, hogy csak az egyedüllét vezetett ahhoz, hogy pótcselekvésekkel töltötte ki az életét. Felismerte kettőjük sorsának kapcsolódási pontjait - szeretet nélküli gyerekkort, a külvilág által elismert értékek kritikátlan követését. Elhatározta, hogy eddig elért üzleti sikereibe bevonja férjét is. Sőt látva annak remek érzékét, éleslátását, háttérbe húzódik, átengedi neki az irányítást.

  Amikor elővezette az ötletet, Joe büszkesége nem engedte, hogy azonnal igent mondjon. Ám eredeti cégének rohamosan fenyegető csődje mégis arra késztette,hogy elgondolkodjon rajta. majd elfogadja ezt a megoldást.

 Eközben Smith úrnak igencsak hiányzott Jane és természetesen, mint egykori jótevője, minden feltűnés nélkül elutazhatott meglátogatni őt. A nő nem örült a találkozásnak, veszélyben érezte végre nyugalmas mederben zajló életét. Az idős férfi döbbenten látta Jane előrehaladott terhességét, meg sem fordult a fejében, hogy ez a gyerek az övé lehet, ugyanakkor azt is tudomásul kellett vennie, hogy az asszony új életében semmi keresnivalója nincs. Rövid beszélgetés után, aminek szavára egyikük sem emlékszik, szívesen hátat fordított, beült az autójába és elhajtott.

  Joe éppen akkor ért haza és boldogan újságolta, hogy sikerült jutányos áron felvásárolnia tönkre jutott előző cégét és már látja a megoldást, hogy ismét sikeressé tegye.

  Mindennek megünneplésére elmentek legrégebbi, rózsaszín foltokkal és kertjében hatalmas pálmafákkal pompázó, gyarmati stílusú szállodájába és a naplementében gyönyörködve tervezték hogyan is folytassák közös életüket.