A tanfolyam segített a kommunikációban. Azoknak ajánlom, akikben van kíváncsiság, játékosság,és fogékonyság az új dolgokra.

Már gyerekkoromban is írtam történeteket. 7 évvel ezelőtt ért egy trauma, ami után csak írtam és írtam. Meséket. Amit akkor csak írtam, de most már tudom, hogy a bennem lévő tudattalan fájdalmat írtam ki. Ami a szavaiddal élve csak kihányás.

A tanfolyam előtt tudattalanul írtam, mert jól esett és hajtott valami ami miatt írtam. Kommunikációt rosszul használtam, mert csak nyafogtam és sajnáltattam magam, mert azt hittem ettől meg fog oldódni a problémám. Aztán belefáradtam a saját nyafogásomba és így találtam rá az NLP-re.

A tanfolyam rávilágított arra, hogy más módja is van a probléma elintézésnek mint az, hogy a saját hattyú halálunkban vergődünk vagy éppen olyan emberekkel vesszük körbe magunkat akik nagyon szépen tudnak bólogatni. Rávilágított azokra a játszmákra amit én is játszottam és romboltam vele magam. Minden probléma egy félelmen alapul és az a félelem mindig csak bennem van és ezáltal csak én tudok ezen változtatni. Amit azért érdemes leírni, mert rádöbbenek, hogy magam gyártom a félelmet, mert pont arra a dologra nem tartom magam képesnek. Vagy csak én látom azt egy szörnyű nagy fenevadnak amiből csak én tudok egy kis angyalt csinálni. Voltak olyan falaim amit le tudtam bontani azzal, hogy feltettem a kérdéseket magamnak és leírtam a bennem lévő gondolatokat és tükörként használtam.

Ezzel a tanfolyammal egy időben elkezdtem a célkitűző tanfolyamot is és az élő küldetést. Mindegyik hozzá tett ahhoz aki most vagyok. És ez még csak a kezdet amiből csak épp hogy kiléptem. Már tudom, hogyan nem fogom többé megoldani a dolgaimat. Már látom hogyan lenne az ahogy megoldom. Most azt kell megtanulnom, hogy azok akik körül vesznek és erre a családomra gondolok tudják, hogy bizonyos játékokat nem játszom. Kb. 5 éve tudom, hogy hová szeretnék eljutni. Minden évben kezembe került egy könyv, egy tréning, egy személy aki javasol, ajánl vagy éppen hozzá tesz ahhoz ami szeretnék lenni. Ilyen ez a tanfolyam is. Pont akkor jött amikor valamiből elegem lett és megmutatta, hogy hogyan lehet másképp. Én hiszek a véletlenekben amik nem véletlenek. Hiszek a gondolatokban amik egy elképesztően lehetetlen dolgot mutatnak meg. Hiszek azokban a falakban amit én tudok csak lebontani. Hiszek a térképben ami a fejemben van amit bármikor át tudok rendezni. Hiszek a módszerben amivel át tudom rendezni. Érzem, hogy felnőtté fogok válni. Tudom, hogy azokat amiket a tanfolyam alatt írtam elfogom küldeni neked. Még most az első fázisban vannak. Azt is tudom, hogy arra van időm amire én akarom. Valahogy kerülöm most a második, harmadik feldolgozást az írásommal kapcsolatosan. Talál félek valamitől? Vagy túl sok volt mostanában a felismerés aminek idő kell, hogy elrendeződjön bennem? Mivel, hogy olvasni is szeretek így a felismerésekről olvasok és egy kissé behúzta nálam a kézi féket. Hát pont ezért jó a tanfolyam, mert ha az ember elkezd írni megkönnyebbül és felszabadul a félelmei alól. Ezt amit elkezdtem írni, most folytatom egy szép fehér lapon. Pont ezért jó ez a tanfolyam. Pont ezért ajánlom mindenkinek. További sok sikert kívánok neked ezen a területen. Minél több segítő gondolatot nekem és a többieknek. Köszönöm, hogy részese lehetek ennek a csodálatos változásnak, csodálatos programnak. Üdvözlettel: Éva

Tetszett, hogy a tanfolyam ütemezett, és az ahogy a tartalom vizuálisan fel lett építve. A tanfolyam hatására még tudatosabb lett a szimbolikus gondolkodásom, és egyre jobb szinesztéziákat találok ki.

A tanfolyam előtt is rengeteget írtam, de nem történeteket. A történetírás valahogy nekem nem fekszik. Viszont tonnaszámra írom az érzéseimet, a gondolataimat, belső történéseimet, lelkiállapotaimat, vesszőparipám a kifejezhetetlen "mégisszavakbaöntése". Előfordul, hogy meglepem saját magamat is holmi szófordulattal. Naplót írok. Ezen kívül műfordítóként spirituális szakkönyveket fordítok magyar nyelvre.

Első sorban azoknak ajánlom ezt a tanfolyamot, akik azt hiszik, hogy "Csodák márpedig nincsenek!" Azoknak, akik megfeszített idegekkel és racionális agymunkával élik mindennapjaikat, akik belekeseredtek az élet köztudott nehézségeibe, akik azt hiszik, hogy már semmi jobb nem jöhet. Akik már alig beszélgetnek, akik szinte "alva járnak". Azután azoknak, akik szeretnek ugyan olvasni, de nem igazán értik, hogy egy szöveg miért is képes "megfogni", másikat pedig azonnal kifújja belőlük a szél. Azoknak, akiknek emberekkel van dolguk, akiket tanítani, vagy gyógyítani kell. Orvos, tanár, pap, ügyvéd... Anyukáknak, apukáknak, nagymamáknak és nagytatáknak... Maradt még valaki?

A tanfolyami levelekben legjobban a felszabadult derűt szerettem. A szavakon keresztül érkező gyógyító szeleket. Az újdonság erejét. A sok-sok kacagtató meghökkenést, úgy kívűlről, az útmutatásokból, mint belűlről is, azáltal, hogy "fogott az ihlet"

Hogy okozott-e változást az életemben a tanfolyam? Bizony, okozott. Szóval, elkezded észrevenni, hogy valami belül (!) más lesz. Jobb, szebb, színesebb. Mintha leesne a szemedről egy torzítólencséjű szemüveg, és egyszerre tisztábban kezdesz látni. Nem is csak látni, hanem mindenféle érzékszerved elkezd élesedni. Az egész világ elkezd jobb képű, szebb színű, jobb hangú, jobb ízű és jobb illatú lenni. Még a karmolós is bársonyosabb lesz. Olyan ez, mint egy varázslat, amit – nem is hiszed – de valahogy te magad csinálod. Azt sem tudod, hogy valamit is művelsz, aztán meg mégis valahogy minden más lesz. Szebb és örömtelibb. Valahogy apró pici örömök jönnek. Nos, amikor az ember elkezd „enelpézni” – alapfeltétel, hogy jókedvvel tegye! – olyankor beindul valami szubliminális varázslat. (Szubliminális= küszöbalatti) Valami olyan kapcsoló lesz itt bekattintva, amelyről fogalmunk sincs, hogy bennünk van. Aztán meg mégis van! Valószínűleg tényleg történik valami te és a tudattalanod között. Olyan "duguláselhárítás féle" ; )

A tanfolyamban a legjobban az aha-élményeket szerettem.

Azóta a gyerekeimnek már nem magyarázok annyit, inkább "mesélek" vki másról.

Elsősorban szülőknek ajánlom ezt a tanfolyamot.

Nagyon tetszett a könyv, amit a tanfolyam mellé kaptam. A legjobb a tanfolyamban a saját metafora írása volt a "gondokra." A tanfolyam hatására gyorsabban hozom meg a döntéseimet, elhessegetem a halogatást. Ajánlom mindazoknak ezt a tanfolyamot, aki nyitott az új módszerekre.

A tanfolyamban legjobban a kreativitást és az inspirációt szerettem, amely a levelekkel "érkezett". És ha konkrét példát írhatok, akkor a gyógyító meséket. 🙂 Amit pedig a legjobban szerettem benne, hogy a feladatok "kivettek" a jelenből egy játékos létbe és amikor újra visszakerültem a valóságba, már könnyebb, színesebb volt minden.

A tanfolyam felhatalmazást adott arra, hogy az élethelyzeteimet, a gondjaimat nem csak bal agyféltekésen lehet megoldani.

Ajánlom azoknak ezt a tanfolyamot, akik beleragadtak helyzetekbe. Akik szívesen játszanak. Akik nem játszanak szívesen, de beleragadtak egy élethelyzetbe és a megszokotthoz képest mást is megpróbálnának. Egyébként: kamaszoknak - ne felejtsenek el színesen gondolkodni. Szülőknek - a metaforákat sokkal könnyebb megérteni a gyerekeknek, mint a direkt nevelést.