Osztálykirándulás – Kreatív Írástanfolyamok

Osztálykirándulás

Gyűjtemény

jún 18

1.

  A busz már az iskola előtt állt, a gyerekek élénken beszélgettek, örültek a szabadnapnak. Osztálykirándulásra készülődtek.

  Negyedik osztályba jártak, most kezdték nemrégen. Egy gyönyörű őszi nap volt, szerencséjük volt. Meleg volt, a bárányfelhők kergetőztek az égen. Minden jel arra mutatott, hogy gyönyörű idejük lesz.
  Tavalyők voltak a legjobban tanuló osztály, ezért most így év elején jutalomból kapták ezt a kirándulást. Egy tanösvényt látogattak meg. Korán reggel indult a busz. 8 óra volt, mindenki készen állt a beszállásra.
   Két órát tartott az út a tanösvényhez. Három éve egy csapat volt ez a kis közösség. Nagyon jól kijöttek egymással, jól ismerte mindenki minden társát. A tanítónéni nagyon szerette őket, és ez érződött az egymás iránt megmutatkozó szeretetükön is. Nem volt bűnbak, nem volt bezzeg ő. Mindenki egymásért is dolgozott azonkívül, hogy természetesen saját teljesítményükért is feleltek. Kedves, rendes, élénk, eszes gyerekek voltak. Most pedig kiszabadultak az iskolapadból és ennek nagyon örültek.
  Nagy volt a hangzavar a buszon, de a vezető már hozzászokott. Mindig ő vitte a gyerekeket a kirándulásokra.
  Mostani állomásuk egy csodás, izgalmasnak ígérkező tanösvényi séta volt.

  A tanösvény állat és növényvilága mellett még egy meglepetést is tartogatott. Egy barlang látogatása is be volt ígérve a gyerekeknek, ha az időbe belefér.
  A 10 órai nyitásra ott voltak. Mindenki várakozással teli izgatottsággal lépte át a bejárat kapuját. 
  A gyerekekkel 2 kísérő volt az iskolából és volt egy apuka, akinek majd délután el kell mennie, nem tudja a gyerekeket hazáig kísérni. A három felnőtt nem sok, de remélték, hogy azért bírnak velük. Az osztályból 15-en voltak jelen.
   A bejáratnál felsorakoznak, mindenkinek van egy párja, amit sorakozáskor mindig meg kell keresni.
  15-en vannak, Ricsinek nem jut pár. Ő egy csendes, értelmes kisfiú, akinek az életében nagy fájdalom volt nemrég. Elvesztette az édesapját. Tehát az apuka az ő párja lesz. Ez jó döntés, vagy éppen nem annyira? Ezekre a kérdésekre nem igen lehet megadni a választ...

2.

   Ricsi kívülállónak érzi magát, fájdalom van benne, és nem tud együtt örülni a többiekkel. Ez a kirándulás is az édesapjára emlékezteti, az utolsón még ő is velük volt. Sok időt töltöttek együtt annak ellenére, hogy apukája rengeteget dolgozott. Nem volt kedve eljönni erre az útra, de mindenki azt mondta, hogy jót fog neki tenni, és már nem volt ereje ellent mondani nekik. Most még ráadásul ez is, hogy a Laci apukája lett a párja, nem hogy a fiával alkotnának párt, örülhetnének, hogy még együtt lehetnek. Bárcsak ők is együtt lehetnének még egyszer, csak egyetlen egyszer utoljára. Ezekre a gondolatokra könny szökött a szemébe. Olyan sok mindent szeretett volna még mondani az apukájának, de sajnos most már nem teheti meg.

   Károly, Laci apukája mentálhigiénés szakember, szomorúan nézi a sírással küszködő fiút maga mellett. Próbált párszor szóba elegyedni vele, nem nagy sikerrel. Legszívesebben magához ölelné és megvigasztalná, de tudja, hogy ezt nem teheti. Egy gondolat villant át az agyán, amit gyorsan a tett is követi. Megbeszéli a két tanárral, hogy ha lehet. akkor Ricsivel kettesben járnák be a barlangot, amibe ők bele is egyeznek.
 Csendben sétálnak egymás mellett a félhomályos járatokon, majd egyszer csak Károly megszólal.
 - Ricsi, tudod, hogy ezek varázs barlangok? Valamikor sámánok, meg varázslók éltek itt, és vannak olyan járatok, ahol, ha beszélsz, azt meghallják a túlvilágra költözött szeretteid. Ha erősen figyelsz, még a válaszukat is meghallod.
 - Tényleg? - És az út során először érdeklődés csillant a fiú szemében. – Mi van akkor, ha haragszom rá, nem fogom vele megbántani?
 - Nyugodtan elmondhatsz bármit, amit csak érzel, nem fog érte megharagudni. – Károly egy körülbelül kettő méter hosszan benyúló oldalágra mutat – Ez is egy olyan barlangrész, ha szeretnél ide bemehetsz.
   Ricsi összeszedi minden bátorságát, és belép a majdnem teljesen sötét barlangba. Először csak áll ott, majd kitör belőle zokogva, hogy „Apa, miért hagytál itt? Nagyon hiányzol, és haragszom rád mert elmentél. Gyere vissza hozzám, nem leszek rossz sohasem, megígérem. Ki fog velem focizni járni? Anya is sokat sír, mikor azt hiszi, hogy nem látom. Próbálok erős lenni, de nem megy. Hiányzol és annyira szeretlek.” Ricsi egy kéz szorítását érzi a vállán, odafordul és átöleli. Tudja, hogy nem az apja az, de mégis olyan mintha az ölelné át, még egyszer utoljára, így búcsúzva el tőle.

A fiú nagyon kimerül, és hazafelé a buszon mély, gyógyító álomba merül......

3.

Álmában egy erdőben járt, amely tele volt élettel. A fák zöldelltek, a tisztáson nyíltak a virágok, döngicséltek a méhek, a madarak hangosan csiripeltek, s a Nap besütött a bokrok között. Őzikék és szarvasok vonultak inni a patakhoz. Ricsi annyira bámészkodott, hogy észre sem vette a lába előtt álló kicsi manót, akinek az arca kissé ijesztő, furcsa volt, de kedvesen mosolygott és emberi hangon megszólalt:
 - Mit keresel itt?
 - Nem is tudom, csak valahogy ide kerültem. Jó itt, tetszik nekem ez a hely, csak Apát nem tudom hova lett.
 - Segítsek neked?
 - Megtennéd?
 - Örömmel. De tulajdonképpen miben segítsek? Mit szeretnél megtalálni?
 - Apám szellemét. Tudod – most eszembe jutott – ő meghalt én pedig szeretnék olyan erős és bátor lenni, meg olyan sokat tudni, mint Ő. Tudsz olyanná varázsolni, mint Apa?
 - Ez semmiség egy magamfajta erdei lénynek. Előveszem a varázspálcámat, rákoppintok a fejedre meg a válladra és azt mondom: Hip-hop abraka-dabra, Ricsi legyen olyan, mint az Édesapja! Erős, bátor, nagy tudású és bölcs". Kihagytam valamit?
 - Igen!  Ő mindig bízott bennem! Én is legyek ilyen bízni tudó,.. és jól tudott focizni is, ..és tudjam őt bármikor látni, ha akarom, s legyen ott velem, ha hívom, és…
 - Rendben. Adok neked egy színes üveggömböt. Ha ezt a Nap felé tartod, először egy kékesen gomolygó füstöt látsz majd benne, ekkor erősen Apára gondolsz, s akkor a füstből kirajzolódik ott neked Édesapád arca. Mint a hologramos képek a kockákban, biztos láttál már ilyet. Beszélhetsz is vele, elmondhatod neki, amit csak akarsz.
 - És mi van, ha eltöröm az üveggömböt?
- Ez az üveg varázsüveg és nem törik. Ez egy életfonalakból és szeretetből font hálóval van átszőve, ezek a szálak Apád és a Te lelkedet kötik össze, s ez örökké így lesz, amíg te emlékezni fogsz rá.
 - Köszönöm, kedves manó, köszönöm!
 Azzal az üveggömböt, amely tulajdonképpen üveggolyó nagyságú volt betette a zsebébe. A kis manót feltette egy faágra, elköszönt tőle és visszafordult, hogy elindul kifelé az erdőből.
  Ekkor felébredt.

 Még ott lebegett előtte Apja képe, s közben rájött, hogy csak álom volt az egész. Már éppen elpityeredett volna, amikor eszébe jutott a varázsgömb. Belenyúlt a zsebébe, ujjai kíváncsian keresgéltek és… és… megtalálta! A kis színes gömb ott lapult a zsebében.
 Körbetapogatta, kivette, majd a Nap felé fordította, s Apa cinkosan rámosolygott a gömbből.

Szerzők:
1. Ági
2. Tünde
3. Márta

  • Gábor szerint:

    Sziasztok!
    Apuka vagyok én is. Kétszer kellett abbahagynom, hogy ne sírjam el magam.

  • >