Benő és Jenő – Kreatív Írástanfolyamok
máj 23

A Móri bánya

  Mórtól mindössze fél órányi gyaloglással eljuthatunk a legendás, jelenleg azonban lezárt Móri Kincsesbányáig. A krónikák szerint már a honfoglaló magyarok felfedezték ezt a természetes barlangnyílások és járatok által tűzdelt területet. Valószínűleg az első felfedezőit a barlang mélyén meghúzódó édes illatú barlangi tó csábító illata vonzotta be a járatokba. Ott aztán néhány órányi bandukolás után mindenféle természetes kristályra és ércre bukkantak.
  Évszázadokon keresztül jártak ide a magyar uralkodók megbízásából a bányászmesterek, hogy a földmély kincseivel táplálják az országot.
  Azonban a barlang nem mindig volt ilyen jótékony. Először Mátyás uralkodásának alkonyán fordult elő, hogy a bányászok és az egész környék sorozatos tragédiák miatt kénytelenek voltak elhagyni a területet. Egyesek szerint a bánya kincsei efféle védelmező szerepet töltöttek be. És amikor már túl sok ilyen “védőkövet” vittek el, kiszabadult a bánya réme.
  Mátyás király olyannyira elhitte azt a magyarázatot udvari tudósainak, hogy utolsó királyi rendeletével el is záratta a helyet.

  Évszázadokkal később, a Monarchia kezdetén aztán - elfelejtve a “babonákat” - újabb feltárások kezdődtek. Balszerencsének nyoma sem lévén a monarchia bányászai még mélyebbre ástak. És újabb, rendkívül gazdag rétegre leltek, táplálván ezzel a Monarchia gazdagodását.
  Aztán újabb hullámban még a korábbinál is súlyosabb csapások jöttek, és erre a Monarchia császára Mátyáshoz hasonlóan lezáratta a kitermelést.

Jenő, az utolsó táltos

  Köves Jenő ötvenöt éves bányászmérnök. Jelenleg hivatalos beosztásában a budapesti Szemlő hegyi barlang vezetője, a Magyar Bányászati Társaság titkára.
   Kevesen tudják róla, hogy húszas évei elején egy szórakozásnak indult vadászaton egy szarvas agancsával megsebezte. Jenő a támadástól elájult. De nem szokványos ájulás volt az. A Táltosok Szelleme szállta meg akkor Jenőt, és ájult-álmában szövetséget ajánlott neki. A Szellem azt kérte hősünktől, hogy titokban őrizze az ősi Táltos-tudást. Cserébe olyan misztikus erők ura lesz majd, melyek neki és hetedízigleni leszármazottainak is jó életet és örök dicsőséget hoznak.
  Jenő azóta munkája végeztével hétvégéin kimegy az ország erdeibe, hogy ott ősi táltos rituálékkal járjon el a nemzet érdekében. Ő a tudója annak is, hogy mi rejlik a Móri Bánya mélyén, ami valamikor táplálja, gazdagítja az országot, valamikor pedig megkeseríti a környék lakóit és a bányászokat…

Benő a táltosvadász

  Benő nem szereti az elvont dolgokat. Ha a spiritualitás szót meghallja valakitől, az számíthat tőle cikizésre, piszkálásra -  vagy, ha már véletlenül túl vannak néhány sörön akár egy-két pofonra is.
  A buta emberek beetetésének tartja a táltosokról szóló legendákat, az pedig egyáltalán nem fér a fejébe, hogy sokan azt állítják, hogy mai is él közöttünk néhány táltos, akik óvják, őrzik az ősi tudást.
  Benő még azt is megteszi, ha hall egy ilyen táltosnak mondott személyről, akkor felkeresi. Vitába száll vele, próbálja saját köreiben megszégyeníteni. Volt már olyan is, hogy egy révülésben utazó sámánt kiáltozással zavart meg és fazék kolompolással próbálta elnyomni a sámándob hangját.
  Benő nem tudja, hogy honnan ered ez az ősi utálat, düh, rossz érzés benne. Az persze feltűnt neki, hogy mindkét keze szélén van egy heg. Már kamaszkorában megkérdezte édesanyját, hogy ezeket hol szerezte. Anyja mélyen elpirult, tördelni kezdte a kezét és nem válaszolt. Majd a nógatásra végül elmondta, hogy születésekor mindkét kezén hat-hat ujj volt.
 - Még baba voltál, amikor úgy döntöttünk apáddal, hogy kérjük a kórházi orvost, hogy tüntesse el ezeket rólad. Nem tudhatja meg a falu, mert az itteniek olyan babonásak, hogy táltost vagy ördögöt, boszorkányt kiáltanak és elűznek innen bennünket. Azóta sem tudom, hogy jól cselekedtünk-e - pityeredett el anyja.

  Benő szerette anyját és akkor annyit értett meg, hogy babona, táltos, ördög, boszorkány és az anyja sírt. Ezután, ha ezeket a szavakat meghallotta bármilyen összefüggésben, akkor dühös lett, kötekedni kezdett. Valamit mindig csinálnia kellett, hogy ez a düh kimenjen belőle - az sem érdekelte, ha ezzel másnak fájdalmat vagy sérülést okoz.
  Csak mostanában jutott eszébe, hogy soha nem kérdezte meg anyját, hogy mit értett azon, hogy “Azóta sem tudom, hogy jól cselekedtünk-e…”.

Fekete-fehér

Egy napon telefonhívás érkezett Benőhöz, édesanyja telefonált.
 - Fiam - szólt elhaló hangon az anya -, beteg vagyok, nagyon beteg. Gyere haza, fiam, búcsúzzunk el egymástól. Érzem, közel a vég! - majd letette a telefont.
  Benő teljesen összetört. Eszébe jutott a falu, Mór, ahol felnevelkedett, eszébe jutottak régi barátai,a  volt iskolája, és édesanyja, amint tereget az erdőszéli kis házban. Egyszerre honvágy fogta el, azonnal indulni akart. Összepakolta pár cuccát, ruháit, egy régi fényképet is talált anyjáról, azt is eltette: hazaindult Mórra.
  A nap már lehanyatlott a Bakony hegyei között, mire odaért. Félve nyitott be a kis ház kapuján. Anyját a kanapén ülve találta, egy idegen férfi ült mellette, fogta a kezét. Benő ösztönösen támadni kezdett, ráförmedt az idegenre.
 - Ki maga? Mit csinál itt? Anyám, jól vagy? - kérdezte, s fenyegetően tett egy lépést, kezét ökölbe szorította.
 - Nyugodj meg fiam, nincs semmi baj. Jól vagyok, hamarosan még jobban leszek. de mielőtt meghalok, úgy érzem, meg kell tudnod az igazságot. Gyere, ülj le mellém te is, kérlek.
  Benő teljesen össze volt zavarodva, nem értette, mi történik, nem tudta, ki ez az idegen, aki anyja kezét fogja, nem tudta, honnan jön az az erő, ami a férfi szemeiből áradt - mintha saját anyja szemei lennének - kékek voltak, mint fent a hegyi tó vize nyáron, vakítóan kékek, mint a téli zúzmarás fák ágai közül kikandikáló égbolt, megbabonázóan kékek, mint saját szemei.
 - Fiam, valamit szeretnék mondani neked - szólalt meg csendesen az anya, s megfogta Benő ökölbe szorított kezét, kisimította ujjait. - Szeretném, ha megismernéd öcsédet, Jenőt.
 - Mi van? Kit? Miről beszélsz? - pattant fel helyéről Benő. - Beteg vagy, nem vagy magadnál! Nekem nincs öcsém, sose volt, be akartok csapni! Ez lehetetlen! - hadonászott Benő, s közben véletlenül levert egy képet a kandalló párkányáról, az hangos zajjal tört darabjaira.
   Az édesanya felkelt, némán odament, felemelte a földről az összetört keretet, kivette a benne lévő, már megsárgult fényképet és csendesen visszaült a kanapé közepére. A két fiú csodálkozva nézte nyugodtságát, majd egymásra pillantottak… Ekkor vették észre, hogy mindkettejükön farmer és ing van - Jenőn fehér, Benőn fekete.

Mind a két ing ugyanolyan anyagból készült, ugyanolyan szabásmintában, csak színükben tértek el. A farmerekre ugyanez volt igaz. Ez már sok volt Benőnek, kitört belőle a düh.
 - Most már aztán követelem, hogy mondja el, ki maga! És azonnal hagyja békén az anyámat!
  Erre az édesanyja és az idegen sokat tudóan összenéztek, majd ránéztek Benőre.
  Benő ereiben megfagyott a vér. Nem tudta, mi a rosszabb: az anyja szeméből érvelő nyugalom a halál árnyékában, vagy az idegen szeméből áradó ősi erő.
 - Fiam, Benő, kérlek, hallgass meg. Miután megszülettél, rá egy évre született egy kistestvéred, Jenő. Jenő is 6-6 ujjal született a kezén, mint te. Neki is le akartuk vágni az ujjait, hogy normális gyerek lehessen. Akkor még így gondoltuk. Ám, amikor az orvos kereste a kis Jenőt, hogy végrehajtsa a műtétet, Jenő eltűnt. Égre-földre kerestük, ám teljesen nyoma tűnt. Úgy döntöttünk, inkább sosem említjük neked. Benő, ismerd meg Jenőt, a testvéredet.
  Benő tanácstalan volt, annyi érzés tört rá egyszerre: haragudjon szüleire, amiért eltitkolták előle? Vagy örüljön, hogy van öccse? Akinek ha ujja van? Egyáltalán, miért fontos a hat ujj? Ettől harag öntötte el: “gonosz, ördögi, boszorkányság” - hallotta a fejében.
 - Ez mind hazugság! - kiáltotta. - Micsoda zagyvaság, hogy eltűnt a kórházból! Ráadásul pont a hat ujja miatt?!
 Egyszer csak egy hűvös érintést érzett a kezein, pontosabban a rég elvesztett ujjai helyén lévő hegeken. Ugyanazt az erőt érezte most már a kezében, amit az idegen - állítólagos Jenő öccse - szemében érzett. Nem tudott ellenállni, valahol mélyen nem is akart. Ahogy a testét átjárta ez a titokzatos erő, összeesett. Felnézett Jenőre:
 - Testvérem, hogyan? - kérdezte, és Jenő elmesélte.
 - Sokáig én sem emlékeztem az életem elejére. Aztán nemrég álmot láttam, egy nővér a kórházban álmot látott és a születésem után magához vett. Senkinek sem beszélt róla, el is költözött. Ő nevelt fel.
 - És a hat ujj? - kérdezte Benő, noha már tudta a választ.
 - Mindketten a táltosok jelét viseljük, ám téged a téged a szellem nem tudott megtalálni… már nem voltak meg az ujjaid.
 - Most már jobban vagyok - mondta az anyjuk, ahogy rájuk nézett mosolyogva. Melegség, megnyugvás és béke töltötte el.
 - Most már készen állok a nagy útra. És ti is készen álltok. Együtt képesek lesztek véghez vinni a küldetéseteket!
 A két testvér egymásra nézett, majd sokatmondóan bólintottak.
  Hogy mi a küldetésük: Az hamarosan kiderül...

>