Mocsárország lápos vidékén, Kerekerdő alján éldegélt harmonikus nyugalomban Sünpapa Sünmama és sok jóravaló állatbarát. Kerekerdő az őt övező ingoványos terület miatt gyalogosan megközelíthetetlen volt, ezért a település lakói önellátó gazdálkodást folytattak. Mindent maguk termeltek és állítottak elő, az állatpolgárok békességben és gondos együttélésben töltötték napjaikat.
A nagyvilág hírei kicsit megkésve, légből kapott információk útján jutott el Mocsárország Kerekerdejébe vándorszarkák segítségével, akiket ezért kegyes tisztelet övezett.
Sünmama és Sünpapa teljes kerek boldogságához csak egy süngyerek hiányzott. Hosszú évekig próbálkoztak eredménytelenül. Pedig minden erdei csalafinta huncutságot kipróbáltak, de egyik eljárás sem hozta meg gyümölcsét. Sünmama középkorúságának hajnalán lemondott a gyermekáldásról, elengedte álmát és más örömök után tekintgetett. Sünpapával tovább űzték az erdei huncutságokat, de most már nem görcsös igyekezettel, hanem szempilla-rebegtető gyönyörűséggel merültek el a szárnyaló élvezet hullámaiban.
A sorozatos gyönyörkoncentrátum megérlelte vágyukat és Sünmama áldott állapotba keveredett. Sünmama és Sünpapa boldogsága katartikus nirvána szintre csúcsosodott és hiperaktív izgalommal várták csemetéjük világra szökkenését, aki hurkás kis gombóc formájában ki is pottyant édesanyja pocakjából.
Sün Dörgő Dömötör csodájára járt egész Kerekerdő. Mindenki egyhangúan szerette a kis jövevényt, aki csintalan tetteivel beférkőzött még az Ordas család szívbe is.
Dömötör hatalmas baráti körrel bírt, az iskolai szünetben járták a tájvédelmi körzetet és csinos kockás ingben felfedezték valamennyi óvott növény- és leánykülönlegességét. Addig-addig fedezgetett, míg hatalmas szerelembe nem zuhant a környék legszebb virágszálával, Cecíliával. Bimbózó vonzódásuk hamar-hamar szárba szökkent, ám Cecília a könnyen megszerzett győzelem után másfelé kezdett kacsintgatni bájos barna szemeivel. Oly erősen kacsintgatott, hogy a végén szemtengelyferdüléssel egy másik legény karjaiba perdült.
Dömötör mélységes bánatában a szekrény mélyére száműzte a számára különleges vonzerőt szimbolizáló hűséges kockás inget és feneketlen depresszióba esett. Semmi nem érdekelte többé, hiába unszolták barátai, még a haverok kedvelt helyére a Sünmerengő kocsmába sem volt hajlandó elcammogni egy pofa sör erejéig. Csak álomtalanul aludt, aludt és aludt. Még a napi rutin teendőket is csak nagy-nagy kínkeservvel végezte el. Barátai tehetetlenségükben lassan, de biztosan elmaradoztak mellőle, mert szerény korlátoltságukban nem tudtak mit kezdeni a helyzettel.
Egy szép napon régi barátja, Tarajos Teodor Sül, aki másodállásban pszichológus volt a szomszédos Lápmezei börtönben, toppant be házába és alaposan lehordta Dömötör sörtéit. Megrázta Dömötört, majd lekevert neki két nagy csókot a bal, majd jobboldali orcájára és azt tanácsolta a döbbenettől hirtelen szakállassá dermedő társának:
- Dömcsi, szedd össze magad és lépj ki végre tüskeváradból! Javaslom, hogy először tégy rendet lakodban, majd a fejedben és keress alternatív lehetőségeket.
A vándorszarkák ideje hamarosan beköszönt, kérd a segítségüket, vigyék jó híredet szerte a világba, hátha besuhan egy szép sünlány fülébe csilingelő károgásuk.
De igénybe veheted Kánya Sün Kata neves társkereső szolgáltatását is.
Dömötör megfogadta Teodor tanácsait és a rendrakással megtette első nagy lépését, hogy élete visszazökkenjen korábbi normál kerékvágásába. Miközben pakolászott a kezébe akadt régen elfeledett kockás inge, amelyet nosztalgikus hangulatban azonnal magára öltött. Amint felkerült izmosan masszív testére kedvenc inge, felidéződtek korábbi hódításainak ártatlan emlékei. Délcegen tekintett a tükörbe és frissült magabiztossággal felkereste Teodort, hogy elújságolja neki lelkesültsége hírét.
Teodor ajtaján kopogva éppen azon tanakodott, hogy hálából elinvitálja barát a közeli Sünmerengőbe 1-2 liter sör elfogyasztására, hiszen ez remek mókának ígérkezik. A vastag tölgyfaajtó kitárult és egy mennyei mosolyú, légiesen érzéki sünhölgy állt az ajtóban. Dömötör a lenyugvó nap erejével potemix nélkül vált kőmerevvé és dermedt fókaarccal bámult a világ legszebb nőstényére. Bűbáj kissé modorosan nyújtva kacsóját bemutatkozott Dömötörnek: - Teodóra a nevem, Teodor húga vagyok. Ön bizonyára Dömötör a bátyám barátja, akiről már sok jót hallottam. Kérem, fáradjon beljebb…
Dömötörünk néhány héten belül ismét a régi önmaga volt. Szorgalmasan dolgozott látástól vakulásig, hogy Teodórát kényeztethesse, aki ezt nagyvonalúan eltűrte, és rövidesen megajándékozta két csodálatos gyermekkel. A kis süncsalád azóta is boldogan él saját világában.
Bujdosó Klára
Nagyon aranyos történet.